Az interjú során megismerhetjük azt a lelkesedést és elkötelezettséget, amivel Borsa minden egyes könyvét megírja, valamint hogyan képes az olvasókkal közvetlen kapcsolatot teremteni szavai által. Megosztja velünk legfontosabb tanácsait azoknak, akik szintén szeretnének írni, és vajon elárulja, milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan?

Mik azok az inspirációk vagy élmények, amik arra sarkallták, hogy íróvá váljon?

Nem határoztam el, hogy író leszek. Annyira nem, hogy csak a sokadik könyvem megjelenése után, valamint attól a naptól kezdve nevezem magam annak, hogy ebből élek. Már nem csak egy hobbi. Bár sporttagozaton végeztem, és az élsport játszotta a főszerepet a diákéveimben, a kedvenc tantárgyam mindig is az irodalom volt. Ady versei tették rám a legmélyebb benyomást, talán azóta van meg bennem a kifejezni akarás ilyen formája. Írni azért kezdtem el, amiért szerintem minden író: magam miatt. Szeretem csinálni, boldoggá tesz, az pedig csodálatos dolog, hogy a hivatásommá is vált.

Milyen stílusban és műfajban érzi magát otthonosan a leginkább, és miért?

Általában az olvasók a romantikus-erotikus zsánerbe sorolnak, és ebben jól is érzem magam. Szeretek emberi kapcsolatokról írni, főképp férfi-nő között, hiszen elég erősen mozgatja ez a szál a világot. Ennek ellenére azt gondolom, a legtöbb regényemben a lélektan a legerősebb. Ez sem véletlen, hiszen pszichológus szerettem volna lenni. Azon, hogy hova skatulyázódtam be, nem kattogok, de megjegyzem, van több olyan könyvem is, amiben igen elenyésző a perzselő sorok száma. Általában az intim pillanatok megelevenítésénél is a lélekre helyezem a hangsúlyt.

Van-e számára meghatározott rituálé vagy szokás a kreatív munkához?

Napközben szeretek írni. Ha reggel nem esek neki, akkor már nem valószínű, hogy a délutáni órákban produktív leszek. Persze létezhet, hogy a határidő parancsára megregulázom magam, de nem jellemző. A rituálé az annyi, hogy több órán keresztül írok, két, fél liternyi tejeskávéval. Zenét is szoktam hallgatni, általában ahhoz a kultúrához kapcsolódót, ami jelen van a regényemben, így sokkal intuitívabbá válok. De ami a legfontosabb… Nem szeretek elvonulni, ezért a legoptimálisabb, ha nincs otthon senki. Elég magányos lélek vagyok, szeretek egyedül lenni.

Hogyan tekint vissza az írói pályája kezdetére? Milyen tanácsot adna azoknak a kezdőknek, akik szeretnének írni és kiadni könyveiket?

Régen nem gondoltam azt, hogy jó, amit csinálok. Mint említettem, csak a saját szórakoztatásomra írtam. Évekig hevert a fiókban az első kéziratom, és talán ma is ott lenne, ha a barátnőm nem erőszakoskodik, hogy küldjük el kiadóknak. A legfontosabb szerintem az alázat, és az egyediség. Sokan már az első könyvük kiadásakor (ami ráadásul magánkiadás) írónak nevezik magukat, a munkájukban pedig felfedezhető más alkotók stílusa. Éppen ezért a legfontosabb tanácsom minden írni szándékozó felé, hogy találja meg a saját hangját, és sose azt akarja írni, amit egyszer már más megírt. Mondhatnám még, hogy legyenek kitartóak, és ne számítsanak könnyen jövő sikerre, de erre mindenki gyorsan rájön magától is.

Mik a legnagyobb kihívásai és örömei az írás során?

Számtalan öröm ér. Már eleve az, hogy a könyveim által milyen szuper közösségek alakultak ki. Vagy például az, amikor egy három gyermekes anyuka, a napi szabad 20 percét az én könyvem olvasásával tölti… Amikor üzentet kapok olvasóktól és megosztanak velem olyan dolgokat, amiket tudom, hogy mással nem… Rengeteg öröm ér ezáltal. Írás közben közvetlenül is, hiszen határozottan élvezem, ahogy életet adok a karakteremnek, és üzenetet írok az olvasónak. A kihívásoz illene azt a választ adnom, hogy szeretném mindig, újra és újra túlszárnyalni önmagam, de ez nem igaz. Tudom, hogy valamelyik könyvem ütős, valamelyiknek az üzenete pedig lassan érkezik majd meg az olvasóhoz. Esetleg nem olyan izgalmakat keltve… A kihívás az, hogy én elégedett legyek azzal, amit csinálok, mert nagyon maximalista vagyok, és ha nem teszek bele mindent, akkor magamat emésztem.

Van-e olyan karakter vagy történet, amely különösen közel áll a szívéhez, és miért?

Egy író mindig azt a könyvét szereti a legjobban, amit éppen ír… Ennek ellenére egy kötetem van, ami közelebb áll a szívemhez: Az Arab szeretője. Sok minden van benne a saját életemből, és ennek a könyvnek a megírása egy terápia volt számomra. Sokan mondják, hogy nem olvassák el, mert ugyanazt az idősíkot öleli fel, mint Az Arab című regény, csak a női szemszögből, és nem fogják ugyanazt olvasni, de szerintem az egyik legmélyebb könyvem. Teljesen más a hangulata, üzenete, mint Az Arab-nak.

Hogyan látja a könyvei és az írásai hatását az olvasókra?

Mivel rengeteg visszajelzést kapok, elmondhatom, hogy az olvasók többsége megérti mit is akarok elmondani egy-egy történettel, vagy karakter jellemével. El szoktam rejteni társadalmi problémákat a regényeimben, amik nem szájbarágósan, csak tényszerűen közvetítek. A legjobb, amikor az olvasóim így is átlátnak mindent. Szívet melengető természetesen még az is, hogy barátságok szövődnek a könyveim által.

Milyen üzeneteket szeretne átadni műveivel?

Ahogy fentebb is említettem, ez mindig más. Nem lehet minden regényemnek ugyanaz a mondanivalója, és nem is koncentrálódhat egy szerelmi történetre. Van, amikor csak apróságokra szeretném felhívni a figyelmet, de van, amikor nagyon fontos dolgokra. A karakter jellemfejlődése már eleve egy üzenet az olvasó felé. Volt már téma bántalmazó kapcsolat, az Iszlám, függőségek, drog, vagy akár az is, hogy egy nő miként maradjon nő. Legutóbbi, Misszió című regényemben az afrikai helyzet tárul elénk, míg például az elit sorozatomban mély betekintést kapunk a hivatásos katonák lelki állapotába, vagy a poszttraumás szindrómába. Ezen kívül is akad még téma, de túl hosszú lenne az összest felsorolni. Fontos még megemlítenem, hogy próbálok nem egyértelműen véleményt alkotni, a cél a figyelemfelkeltés.

Hogyan kutatja és készíti el háttéranyagait a regényeihez?

A kutatómunka egy nagyon szerteágazó feladat. Rendszerint elutazom a helyszínre, ahol a könyv játszódik, bár akad olyan regényem, melynek nem jártam a helyszínén. Szerteágazóan megvizsgálom a kultúrát, vallást, gasztronómiát, történelmet, de még az időjárást, vagy az ottaniak habitusát is. Igyekszem olyan emberekkel felvenni a kapcsolatot, akik segíteni tudnak. Például az elit sorozatom egy Deltás amerikai katonáról szól, de segítséget leginkább a Magyar Különleges Alakulat egyik tagjától kaptam, így szakember végezte a szakmai szerkesztést. A legnehezebb mindig az első lépést megtenni. Elég problémás a mai világban bizalmas dolgokban kutatni, márpedig ez nálam hatványozottan igaz, mert a legtöbb regényem a hétköznapi ember szeme elől elzárt dolgokat feszeget.

Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan? Van-e olyan könyv vagy projekt, amit különösen izgatottan vár?

Minden könyvem írásakor izgatott vagyok. Amikor dolgozom egy regényen, a szereplőkkel kelek és fekszek, aggódom értük, és pont úgy segíteni szeretnék nekik, ahogy az ember a gyermekének segít. Csak olyan témához nyúlok, ami megérint valamilyen módon. Ha nem tartom érdekesnek, akkor képtelen vagyok alámerülni, mert tudom, hogy nem leszek képes magammal vinni az olvasót, és nem veszünk el együtt. Mindig ez a cél. Az, hogy mik a jövőbeni terveim, inkább magamban tartom jó ideje. :) Ennek több oka is van, de a legkézenfekvőbb, hogy sokszor én magam írom felül a saját terveimet, és egy tollvonással változtatok rajta.

Köszönjük szépen a beszélgetést és a fényképeket Borsa Brownnak!

Isten éltesse a szerzőnőt! 11.16 éjfélig, minden Borsa Brown cím most 20% kedvezménnyel érhető el ITT