Salammbo

A történelmi háttér Karthágó harca saját zsoldosai ellen, akik a rómaiakkal vívott háború után gyűlöletüket felfogadójukra, a dúsgazdag, büszke városra zúdítják. Az író nagy körültekintéssel gyűjtött tudományos dokumentáció felhasználásával kelti életre évezredes romjaiból a káprázatos várost, amely a cselekmény kibontakozása során az alantas, emberalatti indulatok összecsapásának arénája lesz. A regénynek egyáltalán nincs pozitív pólusa, a humán szó értelmében vett emberiességet egyetlen figurája sem képviseli. Emberbőrben élő, szép vagy rút, de gonosz, ravasz, hatalmaskodó, kegyetlen, vagy félelemtől alázkodó állatias lények szerepelnek benne, akik valami misztikus törvényszerűségnek engedelmeskedve öldösik egymást halomra. Borzalom borzalmat követ enyhítő körülmények nélkül. Sokan azt tartják, hogy ebben a történetben Flaubert embergyűlölete tükröződik, s hogy a Szalambó az író más műveiben tompítottabban jelentkező pesszimista látásmód végletes megnyilatkozása. A tényszerű bizonyítás még irodalomtörténeti kérdés, csupán egy dolog vitathatatlan: a külső világ és az emberi lélek sötét mélyeinek tökéletes ábrázolása nyújt a mai olvasónak is maradandó élményt. A leírásnak az a tökéletessége, amelyet Maupassant-tól Thomas Mannig a legnagyobbak mindenkor mércének ismertek el, maradéktalanul jelen van a regényben. (Legeza Ilona)