"Pargiter Moon csodálatos napi szokásához híven, éppen fürdött. Ez a tény kézenfekvõ lett volna bárki számára, aki ismerte Mr. Moon szokásait és emellett százméternyi körzetben tartózkodott, mert Mr. Moon azok közé tartozott, akik dallamosan fürdenek. Fejebúbjáig beszappanozva ült a kádban, míg ajkairól csak úgy harsogott egy erõteljes matróz nóta, – de olyan erõteljes, hogy a fürdõszoba volt az egyetlen hely, ahol Mr. Moon elénekelhette úgy, ahogy ezt a dal megkívánta. A fürdõszoba tele volt gõzzel és melódiával. A dal most érzelmesbe csapott át és így hallhatóvá vált az ajtón egy halk kopogtatás..."