Cinecittá - az itáliai Hollywood a színtere a kibontakozó cselekménynek. A mozi vásznára már sok detektívtörténetet vetítettek, de Angelis azonban fordított egyet a dolgon: bravúros ötlettel olyan detektívregényt írt, amelynek színhelye a film műhelye: a stúdió. A mozgalmas, tarka világ reflektorfényében a főszereplő, akinek a szerepe szerint ki kell innia a méregpoharat, holtan terül el a földön. ""Soha senki még ilyen nagyszerűen nem játszotta el a halált!"" - morajlik az álmélkodás a stúdióban, de csakhamar rádöbbennek az igazságra: a darab hőse csakugyan mérget ivott. Öngyilkos lett vagy megmérgezték? - támad fel a kérdés, amikor betör az új rémület a stúdióba: a darab rendezőjét, a nagy tehetségű, kegyetlen zsarnokot ugyanabban az időben holtan találták egy távoli lakás előszobájában. Így indul ez a történet, amelynek szövevényében szerelem, bosszú, művészi vetélkedés, a tragikus filmbe fektetett százezrek sorsa bonyolódik össze. Csupa izgalom, csupa lüktetés minden újabb fejezet, amelyben a megriadt filmváros rejtelmének megoldásához vezeti az olasz író forró temperamentuma az olvasót. Részlet az e-könyvből: ""A szálló télikertjének egyik sarkában tizenketten éltek. Tizenkét olyan férfi és nő, akik a világ távoli részeiről jöttek vagy fértek ide vissza. Csupa elsőrendű filmcsillag, a nemzetközi filmművészet ragyogó sztárjai. Ide, a szálló télikertjébe Giucé Caienni és Michcluccio Vernieri megszámlálhatatlan milliói meg Vassili Boldviski akarata gyűjtötte egybe őket. Ez a két hatalmas erő hozta létre az ""Acidalia Film Társaságot"" is. S hogy ezek a milliók csakugyan megvoltak, ebben senki sem kételkedhetett a szinte szokatlanul magasan megállapított fizetések és annak a fejedelmi palotának a megvásárlása után, amelyben a társaság irodáit, tisztviselőit és technikusait helyezték el. A palota Rónia belsejében, előkelő, csendes kis téren épült, jókora márványudvarral, amelynek padozatkockái valaha nyilván hercegek és bíbornokok lépteitől visszhangoztak. De talán éppen ez a hideg előkelősége volt az, ami a legkevésbé tetszett Vassili Boldviskinek, a világhírű rendezőnek, aki kiváló tekintély volt ugyan a maga szakmájában, de alapjában véve durva és erőszakos ember hírében állott. Ez volt az oka aztán, hogy az első filmek előkészületei közben ő maga nem is igen járt el a palotába, hanem meghagyta a két pénzembernek és a ""premier plan"" szereplőinek, várjanak reá az Excelsior szálló télikertjében, ahol ő maga s még néhány sztár lakott.""