„Rembrandt látása munka közben hideg volt. Másképpen nem is lehet. A meglátásban kell lennie annak a bensõ forróságnak, amely nélkül nincs mûvészi alkotás. És ennek a meleg mámor-emléknek úgy kell elkönyvelve lenni a lélekben, hogy arról minden pillanatban azsúr legyen. De nézni, amit csinálunk, nem lehet másképp, csak józan, hideg, szinte kegyetlenül vizsgálódó szemmel. Még egy jóravaló dal sem születhetik másképpen és az ihlet percnyi õrülete színészeknek termett. Meséljék maguknak, akiknek mûvészetét a múló és részeg perc öleli magába.” (részlet a könyvbõl)