Itt következõ mûvem: az Õsök és utódok, közel huszadik kötete Apocalipsis humana címû sorozatomnak. Mûfaját tekintve: kró¬nika, mert anyagában, amely rendelkezésemre állott és amelybõl a mû kialakult (mondhatnám azt is, hogy szinte a múltból kibontakozott), hiteles és kézzelfogható, mint ahogy ezt bizonyítják is birtokomban lévõ levelek, jegyzetek, könyvek és okiratok, akárcsak írásban megörökített, vagy fülem hallatára elhangzott vallomások – egy távolélõ idegen földrészen megtelepedett barátomnak õseivel, elõdeivel és ez õsök és elõdök leszármazottaival kapcsolatos jegyzetei, levelei és vallomásai. Ez a mû teljes egészében a polgári erények dicsérete, jobban mondva: az emberi erényeké, hisz emberi küzdelmekrõl van benne szó, hûségrõl, kitartásról, szegények megbecsülésérõl, emberségrõl és szorgalomról, majd arról a diadalról, mely mindezeket az erényeket végül is az egyetemes élõ emberiség nehéz küzdelmeinek viszonzásaképpen betetõzi, mondhatnám megkoronázza. A természeti erõk és az emberi sors játékos hatalmának krónikája ez a kötet, egy szegény vándorlegény délutánjának, estéjének és éjszakájának történetén keresztül, aki pandúrok, útonállók, kolerások és vadállatok ellenére is útnak indul Parasznya községbõl át a hegyeken Máramarosszigetre, hogy oda épségben beérkezzék a múlt század hatvanas éveiben, mert vele még tervei vannak a sorsnak és a természetnek: kétszer megnõsül, gyermekeket nemz, felépíti a kézmûvesek székházát Máramarosszigeten, és akinek utódai szétszóródva a földön, ellepik és egyszer majd meghódítják a világot. Ez a mû értelme, ez a krónika példázata, mondanivalója. A színtér pedig a múltszázadbeli máramarosszigeti vad hegyek, majd a századvégi Máramarossziget, az elsõ háború utáni lerongyolódott Budapest, majd ismét Alexandria, Svájc, az észak-amerikai Catskill hegyek és Santa Cruz, Patagónia.