„Már a régi görögök is…” Vannak, akiknek a filozófia valami megfoghatatlan, távoli, elérhetetlen magasságokban rejtõzködõ csoda. Akadnak, akik a lét nagy kérdéseihez keresnek benne útmutatót, vezetõt, tanácsadót. Megint mások a mindennapi élet összefüggéseit látják általa feltárni. Pedig ha rávetjük magunkat Platón mûveinek olvasására, semmi rendkívüli, magasztos bölcselkedést nem találunk, csupán néhány józan gondolkodású ember egyszerû társalgását, vitáját egy-egy tárgy körül – igaz, az egyik közülük rendszerint Szókratész! A párbeszédeket érdemes feltétlenül egészében olvasnunk, egy kiragadott idézettel nem sokat tudnánk kezdeni# szellemes csattanókkal, mutatós poénokkal nem kápráztathatjuk el társaságbeli barátnõnket-barátunkat. Sõt, ha jobban megfigyeljük, nem is valódi dialógusok ezek. Hiszen a bölcs által kifejtett érvekre tanítványai mást se felelnek, mint: Igaz! Úgy van! Valóban! Jól mondod! Ez persze nem csökkenti az aktivitásukat, és néha ellenvélemény is felüti a fejét, amit vitapartnerük imponáló fölénnyel azonnal a szõnyeg alá söpör.