Bár az uralkodó kifejezetten távollétével tüntet, mégis királydrámát látunk – hiszen magyarul így nevezzük a korszak legnépszerűbb műfaját, a történelmi drámát, amely jelen esetben olyan súlyos és örökké érvényes kérdéseket vizsgál, mint például a törvénytisztelet, az állam és egyház viszonya vagy éppen az idegengyűlölet; Morus Tamás mártír szent életéből vett események füzérén keresztül.
Noha rekordszámú, ötvenkilenc beszélő szereplőjével korának legnagyobb szabású színdarabjaként készült, sokáig elhanyagolták ezt az egyetlen, letisztázatlan, megrongálódott kéziratban fennmaradt művet, kapásból előadhatatlannak ítélve, ám azóta számos jelentős színtársulat, köztük a Royal Shakespeare Company bizonyította, hogy igenis előadható és előadásra érdemes darab (annál is inkább, mert így még a cenzúra által eredetileg törlésre ítélt részek is fennmaradtak), hiszen a kor öt legszellemesebb szerzőjének közös munkája.