Megakad a vármegye

„Nesze neked, hetyke önérzet! Mi vagy te? Pápai tintásujjú diák vagy te. Semmi se vagy te. A dereglye – az már valami. Az már érték, amit kímélni kell. Mert az a másé. A másét megőrizni pedig a becsület dolga. Hejh, Vas uram, kend se lesz az az ember, aki a más pénzével valaha Amerikába vitorlázzon át. Csak malomba menők és násznépek használták a réveket. Nagy ritkán a pandúrok és komiszáriusok. Egyéb utas ember mit keresne a Balatonon? A vármegyék se sokat törődtek egymással. Hatalmas árok volt a vármegyék közt. Csak a birtokosabb nemesség tudott az árkon keresztüljárni. Hatvan-hetven év előtt még a pandúrnak se volt szabad túlmenni az árkon, ha orra előtt volt is a bűnös ember. Almádiban van egy csárda. Vagy legalább volt hajdanán. Az almádi puszta a veszprémi káptalané, s két vármegyében fekszik: Veszprémben és Zalában.”