„Álmomban sokszor láttam vonatot leszaladni a sínrõl, hiába menekültem elõle, robogott utánam a dûlõúton, a réten, végig a kertek alatt. Szerencsére az álomban a végsõ veszedelem olyan ritka, mint a teljes gyönyör. A vonat engem soha el nem gázolt.  Ám bizonyos voltam benne, hogy egyszer a valóságban is leszalad a sínrõl. Én tudom meg elõször, mert ki gondol más ilyen dologra? Én a vonatokra mindig vigyázok, hogy a sínen maradjanak, és ha lefutnak, akkor… Akkor már minden lehetséges, semmi  sem tilos. Szaladok, leakasztom a templomkulcsot… feltárom a nagy templomajtót, és ha a kötéllel nem tudom megmozdítani a nagyharangot, akkor fel egyenest a toronyba, ott verem félre a harangokat. A toronyablakról nézem, hogyan torlaszolják el  ölfákkal a vonat útját.”