Pjotr Hrumov, miután meggyőződött arról, hogy a geometerek világától nem remélhet segítséget a Föld megmentéséhez, elköt egy űrhajót, és elmenekül. Eltökélt szándéka, hogy elrepül a Galaxis magjába, az Árnyékhoz, amely rendelkezhet a szükséges erővel. Társaival egy teljesen élettelen, “kóbor” bolygón ér földet, ahol rábukkannak egy Kapura. Ezek kötik össze az Árnyék több százezer bolygóját. Aki átlép rajtuk, halhatatlan lesz, de közben az Árnyék “elsajátítja”, teljes tudatát magába olvasztja, önmaga részévé teszi. Mivel a Kapu a legrejtettebb vágyaknak engedelmeskedik, az utazók elszakadnak egymástól, és ezzel megkezdődik a versenyfutás az idővel, mert ha nem jutnak vissza a Földre még jókor a megoldással, többé nem lesz hová hazatérniük. Lukjanyenko ebben a művében galaktikus méretekben bonyolítja cselekményét, végkövetkeztetésként mégis azt vonja le, hogy a csillagok között is az emberi értékek a legfontosabbak.

A galaxison az Erős és Gyenge Fajok osztoznak. A feltételeket az Erősek diktálják, a Gyengéket pedig speciális képességeik alapján használják, kihasználják. Mivel egyedül az ember szervezete képes elviselni a kozmikus ugrást, a földieknek a fuvaros szerepe jut. Pjotr Hrumov rozoga teherűrhajóján árut szállít egyik bolygóról a másikra. Egyik útján, már éppen visszatérőben a Földre fölfedezi, hogy potyautasa van, egy Számlálónak nevezett, hüllőszerű lény. A Számlálók is a Gyengék közé tartoznak, nekik az elvont gondolkodás az erősségük, a magát Karelnak nevező potyautas például képes pusztán szellemi energiáival befolyásolni Pjotr űrhajójának komputerét. Karel fajának képviseletében lopózott a fedélzetre, szövetséget akar ajánlani a földieknek az Erősekkel szemben. Tudomásukra jutott ugyanis, hogy az Erősek a Gyengék elpusztítására készülnek, a Földnek szerintük már csak hónapjai vannak hátra. Az Európa-díjas orosz bestsellerszerző a világhírű Őrség-regények után ezúttal új oldaláról mutatkozik be, a távoli jövőbe repíti olvasóit. A kalandok mögül azonban most sem hiányzik a mélyebb mondanivaló.

Szergej Lukjanyenko összegyűjtött kisprózáinak második, befejező kötete műfaji és tematikai szempontból ugyanolyan sokszínű, mint az első. A történeteket gyakran fergeteges humor övezi, de a legegyszerűbb téma is komoly filozófiai dimenziókig juthat el. A könyv rövidebb és hosszabb szövegei, amelyeket a szerző “elbeszéléseknek” nevez, valósággal beszippantják az olvasót.

A kötet végén, a stílusgyakorlatokon és paródiákon keresztül az olvasó bepillanthat a kulisszák mögé, és megismerkedhet az alkotói folyamat titkaival…

Egy szerelő felfedez egy lyukat egy hibás Surranóban, abban a különös közlekedési eszközben, amely alagútszerűen köt össze távoli helyeket. Ez a lyuk azonban egy másik, párhuzamos Földre nyílik.

Jim Briskin, aki az Egyesült Államok első fekete elnökének címére pályázik, ebben a másik Földben látja a megoldást a krónikus túlnépesedésre. Tito Cravelli magánnyomozó arra kíváncsi, hogy a híres szervsebész, dr. Lurton Sands miért ott rejtette el a szeretőjét. A milliárdos mutáns iker George Walt pedig egy saját világra pályázik.

Csakhogy kiderül: ez a másik Föld nem lakatlan, ami mindent megváltoztat. Vajon az ott élő emberek békések? Vagy ugyanolyan korruptak és mohók, mint a repedésnek ezen az oldalán? Philip K. Dick 1966-os regénye olyan kérdéseket és problémákat feszeget, melyek a mai napig változatlanul aktuálisak.

"„Nem az a kérdés, hogy lesz-e valaha is világjárvány a földön, hanem az, hogy mikor.” (WHO) „Az ősi sámán hitvilág ütközik a technológiai szingularitás irányába haladó világgal.” (Kassai Lajos, lovasíjász nagymester, a regény legfőbb inspirálója) Ez a történet 2039-ben játszódik itt, a Kárpát-medencében, egy évvel egy világméretű ebolajárvány kirobbanása után, ami a magyar népet is jócskán megtizedelte. A városok elnéptelenedtek, a rendvédelmi szervek dezertáltak a kezelhetetlen állapotok miatt, így az utakon fosztogató, kannibalizmusra vetemedett bandák vadásznak a túlélőkre. A négy szálon futó cselekmény bemutatja egy, a jövőbeli társadalomból kiábrándult emberek alkotta, teljesen önfenntartó ökoközösség mindennapjait a Zselic lankái között található otthonukban, Új-Hunniában; a hozzájuk haza igyekvő „testvéreik” veszélyes és kalandos útját Dél-Magyarországon keresztül; egy észak-magyarországi hologram-vezető jövőbeli terveit az új-hunokkal; illetve egy eszelős exzsoldos és brigádja brutális módszereit, ahogy próbálják túlélni a járványt követő anarchiát. Ebben a nem éppen hagyományosnak mondható „sci-fi” kalandregényben a nem túl távoli jövőben, a súlyos fejlődési csapdában vergődő emberiség világméretű gazdasági és egészségügyi problémákkal küzd, melyből kiutat egy kis közösség mutat, ahol újraéled őseink élete és hitvilága, mindez megfűszerezve némi misztikummal. Hogy mennyire tud majd mindezekkel azonosulni a kedves olvasó, azt a fantáziájára bízom… P. G.

A ​22. század, az emberi civilizáció delelője. Megvalósult a csillagközi utazás csodája, és a galaxis benépesedett. A bolygók élik a maguk önálló életét, az egyetlen ellenőrző szerv a progresszoroké, akik a fejletlenebb kultúrák útját próbálják egyengetni. Makszim Kammerer, a zöldfülű szabad kutató a végtelent járja, újabb lakható, illetve lakott világok után kutatva. Amikor aztán egy űrbalesetet követően hajótörést szenved egy ismeretlen bolygón, egyáltalán nem biztos benne, hogy itt huzamosabb ideig elélhet az ember. Szétforgácsolódott birodalmacskák tengődnek az atomháború kínjait nyögő földjén, mindennaposak a mutációk, az eldugottabb vidékeken pedig még mindig a hajdani idők hadigépezetei szedik áldozataikat. Vajon sikerül-e újból egy néppé, szerves egésszé kovácsolni a pártoskodó kiskirályok által szédített tömegeket, vajon létrejöhet-e még működőképes társadalom a politika szörnyetegeinek meddővé vált harcterén? A Sztrugackij testvérek egykor mind nálunk, mind hazájukban betiltott regénye a világ SF-irodalmának igazi gyöngyszeme, és mondanivalója szerencsére (vagy sajnos) éppolyan időszerű, mint megírásakor. Ezt igazolja az is, hogy Oroszországban idén mutatták be kétrészes, monumentális filmváltozatát, amely talán idővel eljut a hazai mozikba is.”

2033 – nukleáris apokalipszis kényszeríti a föld alá az emberiség megmaradt csoportjait. A párizsi túlélők a világ talán legnagyobb metróhálózatában keresnek menedéket a halálos sugárzás elől. 

Több évszázad múltán és sok-sok generációval később a területekért, az élelemért, az ivóvízért és az erőforrásokért egymással folyamatos konfliktusban álló és harcot vívó, mutánsokkal tarkított mikrotársadalmaik már elfeledték egykori felszíni civilizációjukat és szinte teljesen kivetkőztek emberi mivoltukból. Ám mégis fény dereng az alagút végén: egy elszánt vezetőnő, Maldora az emberiségmaradék csoportjait egységbe fogó szövetség érdekében kíméletlen küzdelmet folytat a sötétség uralta világok kegyetlen uraival – hogy elhozza a reményt, s majdan a felszínre emelkedés ígéretét. Pierre Bordage baljós hangulatú, barokkosan nagyszabású regénytrilógiájának második kötete, a Balpart egyenes folytatása, újabb elképesztő, fordulatos kalandok sorozatát kínálja Párizs legmélyebb bugyrainak föld alatti útvesztőjében, az elátkozottnak tartott Jobbparton, ahol az emberfaló szörnyetegek nem csak a vadállatok soraiból kerülnek ki.

A Föld többé nem az emberek otthona. Nukleáris kataklizma sújtotta felszínét hamusivatagok borítják, az elemek elszabadultak, viharok tombolnak, szökőárak pusztítanak, a mélyben ismeretlen erők mozgolódnak. A valaha mindenható faj az űrbe kényszerült, kényelmetlen, szűkös lakóhajókra, elavult bázisokra és onnan igyekszik szörnyű bűneit jóvátenni. A Mars még nem lakható, a Föld pedig már nem az. Törekvéseiket, hogy meggyógyítsák az anyabolygót, rendre keresztülhúzza valamilyen ismeretlen erő.

Oliver ízig-vérig katona. Kissé kopottas már, az italt sem veti meg és olykor bizony eljár a keze, státuszra, rendfokozatra való tekintet nélkül. Küldetése felszámolás, ahogy mindig. Az ellenfél ismeretlen. Pia meg nincs.

Ethan Burke különleges ügynök világos küldetéssel érkezik az idahói Wayward Pines-ba: meg kell találnia és haza kell juttatnia két társát, akik egy hónappal korábban tűntek el az idilli kisvárosban. Mielőtt azonban felvehetné a kapcsolatot a helyi erőkkel, baleset áldozata lesz. Kórházban tér magához, igazolvány, mobiltelefon és aktatáska nélkül. S bár a személyzet nagyon kedves vele, őt mégis nyugtalanítja valami.

Ahogy telnek a napok, Ethan nyomozása egyre több kérdést vet fel. Miért nem tudja felhívni a feleségét és a fiát? Miért nem hiszik el a helyiek, hogy ő különleges ügynök? S mi célt szolgál a várost körülvevő elektromos kerítés? A lakosokat akarják bent tartani vele? Vagy valami mást odakint? Nyomozásának végére Ethan szörnyű dolgokra döbben rá: talán soha nem jut ki élve Wayward Pines-ból, mert ő már nem ugyanaz az ember, aki egykoron volt.

Blake Crouch a huszonegyedik századi thriller koronázatlan királya, a Wayward Pines-trilógia pedig az eddigi mesterműve. A köteteket televízióra alkalmazta a Fox, a sorozat egyes részeit olyan elismert rendezők jegyzik, mint M. Night Shyamalan és Antal Nimród, a főbb szerepekben pedig nem kisebb színészeket láthatunk, mint Matt Dillon, Terrence Howard, Toby Jones és Juliette Lewis.