Szûcs Boldizsár, a hajdan sikeres író, csalódik az emberekben, és a társadalmi igazságtalanságok elõl menekülve önkéntes számûzetésbe vonul. Elzárkózva a világtól, szegénységben, de vállalt magányában mégis emelt fõvel, saját értékrendje szerint él, s nincs is szüksége másra. Egészen addig, amíg egy árva kislány sorsa hull a kezébe. A másról való gondoskodás felelõssége hajtja vissza az emberek közé, és ekkor kezdõdik igazi kálváriája, melynek célja, értelme már túlmutat saját létén, így ki sem léphet belõle többé. Az önéletrajzi ihletettségû regényben Szabó Dezsõ a 1930-as évek Magyarországának metszetét tárja elénk ebben a sok életbölcsességgel, iróniával, és nagyon sok emberséggel megírt könyvében.