A szoba és a Hívnak a csillagok című New York Times bestsellerek szerzőjétől

"olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levő kuktafazék"
Margaret Atwood

Három férfi maga mögött hagyja a világot, útnak indulnak egy kis hajóval egy sziget felé, amelyet vezetőjük álmában megpillantott. Csak a hitük vezeti őket.

Írország, hetedik század. Artt tudós és pap, aki álmot lát, amely arra indítja, hogy hagyja maga mögött a bűnös világot. Magával visz két szerzetest - az ifjú Triant és az idős Cormacet, és a Shannon folyó mentén haladnak, hogy keressenek egy eldugott helyet, ahol kolostort alapíthatnak. Kiérnek az Atlanti-óceánra, ahol egy sziklás, meredek partú, kietlen szigetbe ütköznek, amelyen több tízezer madár él. Isten dicsőségére birtokba veszik. Hogyan lehetséges a túlélés egy efféle elhagyatott helyen?

„Menedék. A hetedik századi Írországban három férfi bont vitorlát, és elhajózik egy madarakkal teli szigetre, hogy megtalálják Istent. Emma Donoghue könyve olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levő kuktafazék. A radikális elszigeteltség tüneményes hatásokat vált ki a szereplőkből. Mi az isteni kegyelem? Mi a tiszta lélek? Mi az erény? Nem az, mint eredetileg hitték volna.” - Margaret Atwood

„A Menedék földöntúli, meditatív légkört teremt, amelyet át tud érezni bárki, aki hajlandó elgondolkodni azon, milyen áldással és milyen áldozatokkal jár, ha életünket egy spirituális ügynek szenteljük. […] Donoghue ravaszul szövi a szálakat, hagyja, hogy három szereplője belakja saját szerepét. A sziget erőforrásainak ostoba elpusztítását korunk olvasói is értik, Donoghue azonban nem hajlandó a szereplőket a jelenkori krízisek szimbólumává degradálni. […] A hatás elragadó, néha felkavaró és végső soron döbbenetes.” -Washington Post

„Meglepően ellenállhatatlan és lebilincselő kaland, […] a részletes, bensőséges történetfűzés csodája. […] Valójában ez a rövid regény a vallási fanatikus nárcizmusának és az emberi közösségek ennek ellenére fennálló szívósságának tanmeséje. A három szerzetes a hit és a munka egymásnak ellentmondó vallási imperatívuszát jelenítik meg a lehető legélénkebben, bár Donoghue nem hagy kétséget afelől, melyik mellé szeretne állítani bennünket. A Michael-szikla a maga kopár szépségével szinte egy negyedik szereplő, és ezzel a könyv bekerült az ökológiai fikció klasszikusai közé.” - Historical Novels Society

„Időszerű allegória, amelyben három szerzetes próbára teszi hitét egy lakatlan szigeten. […] Bár a szöveg tele van vallásos utalásokkal, Donoghue prózája a tárgyi világ leírásában szárnyal, a narratíva klausztrofób jellege is abban enyhül. Emellett a magány és a hit tematikái mellett a könyv ökológiai figyelmeztetései a legegyértelműbbek.” - Observer

„A Menedék egy ír szigeten alapított kora keresztény kolostor igaz története alapján járja körül a babona, a folklór, a hit és az alapvető emberi szükségletek sajátos elegyét egy küldetés alatt. Csakúgy, mint A szoba esetében, Donoghue leírásai itt is olyannyira kitágítják a kicsi, szűk tereket, hogy végül már univerzális mélységeket foglalnak magukba. […] A Menedék elgondolkodtató és gondolatébresztő, megmutatja, milyen szakadék keletkezhet - különösen nehézségek felmerülése esetén - aközött, amit hitünk szerint hangoztatunk, és aközött, ahogyan élünk.” - Book Page

„A sziget Donoghue regényeinek egy közös vonását: a bezártságot jeleníti meg. A szobaerre a nyilvánvaló példa, de a Hívnak a csillagok is egy apró dublini szülőszobán játszódik a spanyolnátha idején, A csoda pedig egy házban. […] Ahogy azt Greene, Spark és Mauriac is tudta, a katolikus regény tökéletes szűk környezetet kínál, amelyben meg lehet vizsgálni a szeretet, a hit, a kegyelem és - ez esetben - a barátság kérdéseit.” - Spectator

„Nagyszerű olvasmány, amelyben Donoghue gondosan odafigyelt a természetrajzi és történelmi tényekre, miközben feltárta a hit és az őrület kérdéseit, megvizsgálta, mi szükséges az életben maradáshoz, és mit jelent embernek lenni.” - Brooklyn Rail

„Nyomasztó a huszonegyedik századi élet? Azt kívánjuk, bárcsak eltűnhetnénk, akár csak pár órára is egy régebbi, egyszerűbb, tisztább életbe? Nos, nem sok tisztább hely van, mint egy kivételesen barátságtalan sziget Írország nyugati partjainál, amelyen csak egy hatalmas lundakolónia él, valamint három súlyos felszereltségi problémákkal rendelkező hetedik századi szerzetes. Az ír-kanadai Emma Donoghue (A szoba, A csoda) zseniálisan kivitelezett, minden ízében lebilincselő új regényében egy Artt nevű istenfélő utazó tudós pap álmot lát, miszerint keresnie kell egy mindentől távol eső szigetet, amely nem áll kapcsolatban a bűnös és tunya modern világgal, és ott kolostort kell építenie. Minimális felszereltséggel vág útnak („Isten majd ád mindent”, vallja), és magával visz két meglepett, de hozzá hű tanítványt: a furcsa, de tengert ismerő fiatal Triant és a harcban edzett, idős korban megtért Cormacot. Csónakban ülnek, iránytűjük csak a hitük, és felfedezik a ma Michael- szikla néven ismert szigetet (talán emlékeznek rá, itt él az idős, szakállas Luke Skywalker az egyik végtelenül hosszúra nyújtott új Star Wars-filmben). Donoghue mesteri, szinte hipnotizáló részletességgel mutatja be a sziget kopár felszínét és makacs új lakóknak az életben maradásért folytatott munkáját, ugyanakkor ennek a kivételes regénynek az ereje az, ahogyan a szerző visszafogottan, drámaian megmutatja a hit és a túlélés, az engedelmesség és az önfenntartás közötti konfliktust. - Lit Hub

„A szoba szerzőjének minden új könyvének megjelenése öröm. Emma Donoghue legutóbbi könyve, a Menedék a 7. századi Írországban játszódik: egy karizmatikus vezető elindul két másik emberrel, hogy Istennek tetsző életet teremtsenek maguknak. Új otthonuk egy mindentől távol eső sziget, amelyen csak madarak élnek, ezrével. Ma ezt a szigetet Michael-szikla néven ismerjük, a múlt pedig Donoghue sajátos stílusa révén elevenedik meg.” - Book Riot

„Élvezetesen klausztrofób. […] Donoghue (A csoda, Érzékek tánca) kiválóan ért az elszigetelt helyzetek leírásához és a kevés szereplő közötti dinamika feltárásához, ahogy azt láttuk A szoba és a Hívnak a csillagok esetében is. […] A menedék szigete az idő előrehaladtával inkább börtönnek tűnik. A vallási fanatizmus és a bezártság csodálatos tanulmánya ez a regény, a Matrix és az A paradicsomba olvasóinak bizonyosan tetszeni fog. Emma Donoghue tizenkettedik regénye elmélyült karaktertanulmány három hetedik századi szerzetesről, akik kolostort alapítanak egy mindentől távol eső ír szigeten.” - Shelf Awareness

„Donoghue (Hívnak a csillagok, 2020) prózája csillog a tiszta természet, a számtalan tengeri madár képeitől, de ahogy Artt szenteskedése egyre inkább szembekerül a józansággal, Cormacban és Trianban felmerül, hogy hűségesküjük a vesztüket okozzák. Mint mindig, Donoghue ezúttal is valósághű érzelmeket mutat meg a szűk környezetben élő szereplőkből, és eközben aprólékosan feltárja a hit által támasztott igényeket. Ez a történelmi regény emellett figyelmeztetés a vallási uralom veszélyeiről. IGÉNYES TÖRTÉNELMI HÁTTÉR: Donoghue olvasói és a gondolatébresztő irodalom minden rajongója élvezettel fogja olvasni ezt a csendesen drámai mesét.” - Booklist

„Donoghue időnként elszakad a jelen kortól, így tette ezt most is, nem szakadt el azonban attól, hogy lebilincselő történetet szőjön pontosan megrajzolt szereplőkkel. […] Minimális cselekménnyel teremt feszültséget, a szerzetesek közötti konfliktusok akkor teljesednek ki, amikor Trian megbetegszik, és kiderül a titka. Artt bigott reakciója kiprovokálja a regény megnyugtató végkifejletéhez vezető konfliktust. A szoba című regényhez hasonlóan ezúttal is szűk terekben zajlanak a feszültséggel teli párbeszédek, ebből a középkori kiruccanásból hiányzik ugyan az előző regény tágabb értelmezési lehetősége, de a szerző kalandvágyóbb rajongóinak tetszeni fog a nehéz téma megjelenítése. Ez a regény a tehetséges szerző egy újabb szép munkája.” - Kirkus

„Fél éjszaka ébren tartott ez a könyv - képtelen voltam letenni, megbabonázva olvastam egyetlen nekifutásra. Ez a regény minden tud, amit egy regénynek tudnia kell: szenvedélyes, kiszámíthatatlan és kérdéseket vet fel. A Menedékben Donoghue különös, felkavaró stílusának legjava.” -Maggie O’Farrell, a Hamnet szerzője

„A mesék tisztaságával elmesélt Menedék ismeretlen területre visz bennünket, ahol a köd mindenkit szigetté tesz. Donoghue szerzetesei olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyek nem csak vallásos hitüket rengetik meg, de az egymásba és a természetbe vetett hitüket is. Ez egy türelmes, elgondolkodtató regény, amely sokat mond a spiritualitásról, a reményről, az emberi gyarlóságról és a kegyelem csodájáról.” - Esi Edugyan, a Washington BlackGiller-díjas szerzője

„A menedék csodaszép és időszerű regény az elszigeteltségről, a szenvedélyről, valamint az engedelmesség és a létfenntartás közötti konfliktusról. A sziget és a szereplők sokáig velem maradtak az olvasás befejezése után is.” - Sarah Moss, a Summerwater szerzője

„Milyen csodálatos, erőteljes, ragyogó, gazdagon szőtt, mégis spártai és szigorú könyv ez! Nem tudtam letenni. Lírai, zsigerekre ható, az egyik pillanatban nyugodt, a következőben pedig annyi feszültség van benne, mintha belénk marna. […] Egyszerre szól arról, hogyan marad életben Isten három szolgája egy szigeten szinte semmivel érkezve, valamint arról, milyen a diktatúra, az elszigeteltség, az igazi testvériség, a szeretet, az igazi hit és hogy hol van az ember helye a természetben.” - Rachel Joyce, a Harold Fry valószínűtlen utazása szerzője

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás... A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta – hét esztendeje – raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek...

A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad. A Szoba az a hely, amit sosem fogunk elfelejteni.

Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban. Angolból és franciából diplomázott, majd Cambridge-ben doktorált. 1998-ban költözött Kanadába, jelenleg az Ontario állambeli Londonban él. A Szoba című regényét jó néhány díjra jelölték és számtalan díjjal tüntették ki. Jó eséllyel indult a Booker-díjért, s a The New York Times a 2010-es év hat legjobb regénye közé választotta. Eddig harmincöt nyelven jelent meg. A 2015-ben készült filmadaptáció forgatókönyvét is Emma Donoghue jegyzi. A mozi három Golden Globe-jelölést kapott, az egyiket a legjobb forgatókönyv kategóriában.

"Elbűvölő, vicces... ugyanakkor elviselhetetlenül megindító." (The Irish Times)

"Semmi máshoz nem hasonlítható" (Observer) "Szívszorító" (San Francisco Chronicle)

"Ragyogó prózával ellensúlyozott horrortörténet." (The New Yorker)

"Annyira felkavaró, hogy napokig fogva tartja a gondolatainkat..." (O Magazine)

"Jack hangja a regény egyik igazi erénye... Lélegzetelállító és némely pillanatban szívszaggatóan megindító... Igazán emlékezetes regény; olyan, amelynek milliónyi olvasata van: pszichológiai, szociológiai, politikai. Elképesztően egyedi módon beszél a szeretetről, miközben friss és átfogó képet ad a világról, amelyben élünk." (New York Times Book Review) 

Emma Donoghue filmszerűen pergő regényének alaptörténete egy gyilkossági eset: az 1870-es évekbeli San Franciscóban lelőttek egy fiatal nőt, s a gyilkost nem sikerült kézre keríteni... 1876 nyarán egész San Francisco a hőségtől szenved, ráadásul himlőjárvány tizedeli a lakosságot. Blanche Beunon, a varázslatos szépségű francia bártáncosnő ezekben a napokban barátkozik össze az ugyancsak francia bevándorló Jenny Bonnet-val. A férfiruhában járó Jenny fékezhetetlen szabadságvágya és megalkuvást nem tűrő természete megbabonázza Blanche-t, s hatására úgy dönt, elhagyja szeretőjét, akit addig ő tartott el. A két nő egy San Francisco közeli településen húzza meg magát, mígnem egyik este az ablakon át valaki lelövi Jennyt. Blanche kétségbeesetten próbál a gyilkos nyomára bukkanni. Helyzetét súlyosbítja, hogy egykori szeretője mindenéből kiforgatta, és egyéves fiukat is elrabolta. Miközben Blanche elszántan küzd a gyermekéért és az igazság kiderítéséért, Jenny nehéz terhekkel teli múltját is megismeri. Vajon ki és miért ölte meg a szókimondó Jennyt?

A bohém alakokkal teli, bevándorlók színes forgatagától nyüzsgő San Francisco szinte megelevenedik a regény lapjain. A lebujok mámoros éjszakai forgataga azonban csak díszlet, mely mögött ott lappang a nyomor és a kiszolgáltatottság. Hogyan boldogulhat ebben a világban, s miként szerezhet érvényt az igazságnak egy egyedülálló nő?

Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban. Kitüntetéssel végzett angol-francia szakon, majd Angliába költözött, s 1997-ben Cambridge-ben doktorált. 1998 óta Kanadában él élettársával, fiával és lányával. Több irodalmi szempontból nagy visszhangot kiváltó regényt, illetve novelláskötetet írt, valamint színpadi és rádiójátékok szerzője. Műveit számtalan rangos díjjal tüntették ki, a nemzetközi elismerést azonban a több mint harminc nyelvre lefordított és Booker-díjra jelölt A szoba című regénye hozta meg számára. 

A Hétpecsétes titok a 19. századi Londonba kalauzolja az olvasót. A megtörtént eseményeken alapuló történet két hősnője a korabeli nőmozgalmak egyik élharcosa, Emily "Fido" Faithfull, és a jómódban élő, házasságába belefásult szépasszony, Helen Codrington. A két nő hosszú évek után találkozik újra az angol fővárosban, s Fido egyik pillanatról a másikra Helen házassági válságának kellős közepében találja magát. A válság végül botrányos váláshoz vezet, amely nemcsak Helen, de Fido jó hírét is kockára teszi. A viktoriánus Angliában nem nézik jó szemmel sem a házasságtörést, sem a női egyenjogúsági mozgalmakat, s végképp elutasítóak a válással szemben. Amikor pedig felmerül a gyanú, hogy a két asszony viszonya több is lehetett barátságnál, Fidónak nemcsak a társadalom súlyos ítéletével kell szembenéznie, de önmagával is, és mindazzal, amit önálló, független nőként képviselt.

Emma Donoghue színes tablót rajzol a korabeli angol társasági élet képmutató világáról, a nőket sújtó megkülönböztetésről, a feminizmus kezdeteiről, nem utolsósorban a pusztító szerelmi szenvedélyről.

"Sodró lendületű regény, tele szexualitással, szenvedéllyel és intrikával." (Daily Mail)

"Letehetetlen olvasmány, akárcsak a viktoriánus rémregények, amelyeket Fido titokban olvas. Érzékenyen megírt történet két nő félresiklott barátságáról, tanulmány a viktoriánus London szokásairól és erkölcseiről, a nőmozgalom úttörőinek bemutatása és feszült thriller egy házasságtörésről... Magával ragadó történet, kifogástalan történelmi hitelességgel ábrázolva, öröm olvasni." (Sunday Business Post)

"Kellemesen harsány Donoghue előző könyveihez, A cafkához és a Life Maskhoz hasonlóan ez a regény is lélektanilag hiteles, sodró lendületű és kifejezetten olvasmányos... A Hétpecsétes titok egyszerre elégíti ki az olvasó igényét a borzongató szórakozásra, amelyre Helen és Fido vágyik, egyúttal az igazság, az elkötelezettség és az árulás józanabb elemzését is adja, amit talán Harry olvasna szívesen. Donoghue bensőséges elbeszélői hangja mindhárom hősével rokonszenvez." (New York Review of Books)

"A szerző a történelmi tényeket és a leleményes fikciót ötvözi ügyes és könnyed kézzel: a szereplők hangja az olvasó fülében cseng még jóval azután is, hogy letette a könyvet." (Sunday Telegraph)

"A Hétpecsétes titok élvezetes olvasmány, a történetet finoman áthálózó cselszövéssel, nagyszerű párbeszédekkel, melyek életre keltik az árnyaltan megrajzolt figurákat." (Press Association)

Ezernégyszáznegyvennégy novembere. Az ifjú Ulászló király könnyelműsége következtében a magyar sereg katasztrofális vereséget szenvedett Várna mezején. A törökök hajtóvadászatot indítanak a túlélők kézre kerítésére. Hunyadi János néhány hű embere kíséretében menekül üldözői elől, ám a Kárpátok zord hegyei között régi ellenlábasa, Vlad Dracul vajda fogságába esik.

A király halálát, a sereg szétverését és Hunyadi elfogását kihasználva a Cillei-párt bárói elérkezettnek látják az időt, hogy átvegyék a hatalmat Magyarország felett. Elszabadul az anarchia, s úgy tűnik, nincsen erő, ami megakadályozhatná az elkerülhetetlennek tűnő véget.

Egyedül Hunyadi János kiszabadítása jelenthetne esélyt a nemzet számára, ám Erdély vajdáját Vlad Dracul kegyetlen kínzások közepette készül kivégeztetni. A maradék Hunyadi-párti urak elkeseredett lépésre szánják el magukat…

János, ​a patmoszi látnok, A Jelenések Könyvében „A nagy parázná”-nak nevezi Rómát, amelynek szörnyűséges hírei az akkori ismert világ valamennyi táján utálkozást és borzalmat keltettek. Erről, ugyanerről a Rómáról, császári udvarának bűneiről és paráznaságáról írta Tacitus halhatatlan történelmi híradását, és ennek a kornak bűnöző, olykor elmebeteg császárairól jegyezte fel nem sokkal később Suetonius nevezetes pletyka- és anekdotagyűjteményének hol mulatságos, hol hátborzongató történeteit. – Nos, a mai író – aki a klasszikus remekműveknek is a klasszikus mendemondáknak is lelkes olvasója, Szent János apokalipszisének, Tacitus történelmi műveinek, Suetonius életrajzainak és mellettük a kor divatos filozófiai műveinek újraolvasása után, megpróbált kitalálni egy alakot, aki annak az időszaknak bűneit és paráznaságait saját szemével, közelből láthatta, de szerencsésen túlélte, hogy utána felidézhesse mindazt, aminek tanúja volt. Ez a szemtanú olyan ember, aki jól lát, de őt nem veszik észre; jelentéktelen külsejű, csúnya kis írnok a császári palota hivatalában. Szerencsétlen külseje a szerencséje. A szépek, a daliásak, a látványosak – akár bűnösök, akár ártatlanok – belepusztulnak a történelem kavargásába. Az okos és művelt jelentéktelenek legyőzhetetlenek; ők a túlélők, ők a szemtanúk. Az ő „alulnézetében”, mint politikai, bűnös és erotikus kalandok sorozata vonul itt az olvasók elé Caligula, Claudius és Nero vérgőzös és cselszövényes orgiákkal és tömeggyilkosságokkal teljes két évtizede.

Az Ezüst sávok, arany liliomokból és a Diadalmas liliomokból megismert Ócsárd nembeli Imre száznagyként szolgálja Károly királyt. A korszak két legnagyobb hatalmú  „kiskirályának” seregeire mért súlyos vereségek után Anjou Károly hatalma akár meg is szilárdulhatna, azonban a keleti országrészek urai a számító kivárást – és hamis hűségesküket – követően a cselekvés mellett döntenek és szembefordulnak a királlyal. 

Ócsárd nembeli Imrét a diadalmas visegrádi ostromot követően mintha kísértené a balszerencse: a Csákok fogságába esik, a kunok szálláshelyét pedig Borsa Kopasz emberei dúlják fel. Imrének reménytelen helyzetek sorából kell kivágnia magát, hogy a király szolgálatába visszatérve méltó bosszút állhasson mindazokon, akik egykor elűzték családját ősi birtokáról, és most új otthonát, a kunok szállását sem kímélték.

Csikász Lajos Anjou-lobogók alatt című, az Anjou-ház Magyarországon töltött évszázadát feldolgozó regénysorozatának harmadik kötetében a Visegrád visszafoglalását követő évek eseményeit dolgozza fel a tőle megszokott könnyed stílusban, mégis a történelmi hitelességre törekedve, kiterjedt kutatások alapján. A fordulatokban gazdag történet méltó folytatása az Ezüst sávok, arany liliomoknak és a Diadalmas liliomoknak.

Veronika, Csilla, Zsanett és Vanda megdöbbentő őszinteséggel avat be bennünket a velük megtörtént eseményekbe, mintha csak a legjobb barátnőjüknek mesélnék el a legféltettebb titkaikat, olyanokat, amilyeneket más a legszívesebben örökre elhallgatna. A 4 lány történeteiben az a közös, hogy mindegyikük olyan pasit fogott ki magának, aki betegesen viselkedett a párkapcsolatban. 

Veronika első sztorijában arra az esetre emlékszik vissza, mikor egykori élettársa, aki hivatásos katona volt, azzal a megdöbbentő kéréssel ált elő, hogy közösen imádkozzanak szex közben.

Katona pasija után Veronika online megismerkedett egy külföldön dolgozó sráccal. Nagyon jól alakultak a dolgok, mindaddig, amíg a fiú haza nem jött. Kiderült, valaki más is várta itthon. Egy idő után a fiú mégis randit kért Veronikától. A lány, korábbi csalódása ellenére, igent mondott. Azonban ez a randi is váratlan fordulatot vett és a sztori legnagyobb csattanója még hátra volt.

Csilla ugyancsak két történettel szerepel a könyvben. Az elsőben abba a párkapcsolatába avatja be az olvasót, amelyik ugyan jól indult, de a végén a pasija virtuálisan megcsalta egy 20 évvel idősebb nővel.

A második sztori egy igazán bizarr történet. Elöljáróban talán elég lehet annyi, hogy Csilla következő pasijának volt egy titkos profija egy olyan oldalon, amit rendszeresen látogatott és ahová ezzel a felhasználónévvel lépett be: „analfan”.

Zsanett sztorija egy csodásan induló diákszerelem alakulásába enged bepillantást. A lány, a pasi kedvéért, még a szüleit is otthagyta és elköltözött otthonról. Ám a kezdeti boldogság lassan megkeseredett. Idővel a fiú megmutatta valódi énjét.

Vanda esete ugyancsak tanulságos. Duci lányként elhatározta, hogy életmódot változtat. Elkezdett lejárni egy edzőterembe, ahol néhány hónap alatt látványos átalakuláson ment keresztül. Még a személyi edzője is szemet vetett rá. A lány boldogan mondott igent az Adonisz külsejű férfinak és rövid együtt járás után hozzá is költözött. Ám a tündérmesének induló kapcsolat nem várt fordulatot vett.

Ez egy oda-vissza regény. Miután elolvasta az ember a nyomtatás sorrendjében, talán érdemes elolvasni még egyszer, a végétől indulva, fejezetenként hátrálva előre. Aki akarja, kezdheti rögtön így. Vagy akár összevissza. Mindenesetre sem a szövegnek, sem az olvasóknak nem árt, ha kétszer. A szerző azért nagyon örül, ha legalább egyszer. Ez az idő regénye. A változást próbálja megragadni. Fejlődést és visszafejlődést. Elmúlást és múlást. Hanyatlást és haladást. Gyászt és reményt. Ez egy történelmi regény. Egy város, egy nép, egy törzs históriája. A jelenből indul, s hátrál visszafelé a múltba. Kétezer év magány. A cselekmény összetartó ereje egy titokzatos szöveg, a Hattyús kézirat, a manuscriptum. Minden korokban próbálják megfejteni, kevés sikerrel. Ennek folytán a magyar nyelv kialakulásának néhány fordulópontját is számba veszi. Ez egy hittel és istenekkel foglalkozó regény. A világvallások így vagy úgy szerepet – szereplőt – kaptak benne. Ez talán nem is egy regény, hanem rege. Amolyan eposzféle, prózában. A fejezetek nem a hagyományos módon kapcsolódnak egymáshoz. Ez talán nem is egy…hanem valamiképpen több. Sokkal több. Így hát többszörös üdv az olvasónak.