"Ezt ​a történetet el nem hiszi senki. Pedig nem is régen történt, s igazán úgy történt, ahogy elbeszélem. Még most is élnek, akik benne szerepeltek. Egyedül az asszony, a jó feleség halt meg pár év előtt, de annak is lehet még sírját látni, s fejfájának írását olvasni a kőbányai új temetőben.
Toklyó Miska szegény legény volt itt Budapesten. Nem éppen fiatal legény, de azért mégis legény. Napszámos munkával kereste kenyerét. Valahonnan a vidékről vetődött a fővárosba. Hétköznapi ruhája kopott volt, szennyes volt, foltos is volt, de rongyos sohase volt. Ünneplő ruhája tisztességes posztóruha volt. Ruhatára négy öltözetből állott, ahogy illik józan, becsületes napszámoshoz. Téli-nyári hétköznapi, téli-nyári ünneplő: íme, a négy öltözet.
Kávét, sört, pálinkát nem ivott. Furcsa elvet hozott a vidékről. Kávé a zsidónak, sör a németnek, pálinka a tótnak, jó bor a magyarnak: ezt szokta mondani. A bort hát ő is megitta, sőt amikor a viszontagságok már nagyon ránehezedtek, nagyon is megitta. De még erre nézve is megvolt a maga furcsa elve."