Mayer Antal (1938-2008) magyar-történelem szakos tanár a 2000-es évek elején jegyezte le emlékiratait. A könyvének gerincét alkotó családtörténet szigorúan véve csak tíz év (1938-1948) esményeit örökíti meg, ám kicsiben megtalálhatók benne mindazon események, amelyek a 20. században egy magyarországi, majd vajdasági német családot sújthattak: két világháború, asszimiláció, disszimiláció, a család kettészakadása ideológiák mentén, kollektív bűnösség elvének alkalmazása, népirtás, elűzés, menekülés, majd a semmiből történő újrakezdés. A szerző – aki a leírtaknak részben szemtanúja volt, részben szóban megőrzött hagyományokat jegyzett le –  mindezen eseményeket a kisgyermek szemével, de az az azóta eltelt sok évtized tapasztalatával ábrázolja, így azok számára is átélhetővé teszi, akik szülőföldje, a bácskai régió történetében kevésbé jártasak. A Mayer család 20. századi története sok szempontból sajátos, mégis tipikus bácskai sors; a történet főhősei a (a szülők és nagyszülők) inkább elszenvedői, mintsem alakítói voltak annak. Sorsukon keresztül az olvasó betekintést nyerhet egy sajátos soknemzetiségű régió (a Bácska), két, a család életében meghatározó település (Bezdán és Bátmonostor), valamint a a Trianon után Jugoszláviába került bácskai németség világába is. A családtörténet mellett a kötet néhány kisebb írást is tartalmaz; ezek egy része a felnőtt korában tanítóként, majd tanárként dolgozó szerző helytörténeti érdeklődését mutatják, más része pedig saját, illetve családja történetének a viszszaemékezésben nem tárgyalt szakaszához kapcsolódik. Az olvasó tájékozódását bőséges jegyzetanyag is segíti.