Firenze, 1429. február. Giovanni de’Medici, a tiszteletre méltó államférfi és bankár halála után hatalmas és jól működő cégrendszert hagy maga után. Két fiának, Cosimónak és Lorenzónak együtt kell a család élére állnia és folytatni az üzletet.  Józanság a politikában, nagymértékű visszafogottság a magánéletben, de eltökélten kézben tartani mindent – ezeket az elveket hagyta fiaira halálos ágyán Giovanni.

Teljesíteni mindezt szinte lehetetlen volt, hiszen az öreg bankár számos ellenséget szerzett. A legveszélyesebb közülük a vérszomjas Rinaldo degli Albizzi, akinek egyetlen célja, hogy Firenze vezetője legyen, és ehhez minden eszközt felhasznál: korrumpálja a tanács tagjait, orgyilkosokat küld a két Medicire, sőt megpróbálja megmérgezni őket. És ebben az összeesküvésekkel és intrikákkal teli, kegyetlen világban, ahol még egy hatalmas pestisjárvány is végigsöpör, olyan csodálatos alkotás születik a zseniális Brunelleschi tervei alapján, mint a firenzei dóm kupolája. Az építész munkájának legfőbb erkölcsi és anyagi támogatója ……. Medici, aki mindig megnyugvást talál a dóm belsejében zajló munkálatokat figyelve.

Firenze uralkodócsaládjának, a Mediciek történetét megelevenítő tetralógia első kötete ez a könyv.

Matteo Strukul 1973-ban született Pádovában. Jogásznak tanult, és az európai jog érdekelte. Thrillereivel új hangot hozott az olasz irodalomba. Hatalmas ívű történelmi regényei a műfaj csúcsát képviselik. Számos irodalmi díjra jelölték.

Feleségével, Silviával felváltva él Pádovában, Berlinben és Erdélyben.

Az őrület és a halál napjai elmúltak. Senki nem tudja visszaadni az öccsét, ahogyan senki nem tudja eltörölni a borzalmat és az öldöklést, amit az emberei véghez vittek húsvét után. Tudta, hogy sok bűne van, de azt is megtanulta, hogy a hatalom és a felelősség túlélésének egyetlen módja az, ha jót tesz.

A Medici család legdicsőségesebb korszaka Lorenzo il Magnifico, a Nagyszerű Lorenzo (1449–1492) idejére esett. 1469, Firenze: Lorenzo de Medici és Clarice Orsini esküvőjét ünnepli a város, a dúsgazdag bankár a római arisztokrata család lányát veszi feleségül. A házasság, amit Lorenzo édesanyja hozott össze, megerősíti a Mediciek politikai helyzetét, és növeli társadalmi presztízsét. Lorenzo életének szerelme azonban Lucrezia Donati, az izgalmas, különleges nő, akivel titokban továbbra is találkozik. Lorenzo, a keménykezű városvezető a művészetek nagy tisztelője és támogatója, meghívja a fiatal Leonardo da Vincit Firenzébe, hogy a polihisztor művész készítsen számára háborús gépeket. Megígéri, hogy az új fegyvereket kizárólag védekezésre fogja használni, mert nagyapja és apja tanításait követve meg van győződve arról, hogy Firenze jövője a békében és a virágzásban van, a művészetben és az irodalomban. Ezt az elvet azonban lehetetlen az intrikával és politikai cselszövéssel teli reneszánsz Firenzében megvalósítani. Egyre erősebbé és harciasabbá válik a Medici-ellenes párt, amelyet IV. Sixtus pápa is támogatott Rómából. Összeesküvést szerveznek a két fivér, Giuliano és Lorenzo ellen, és Giulianot bátyja szeme láttára szúrják halálra a firenzei dómban 1478. áprilisában, a húsvéti mise után. Lorenzo megmenekül. A merényletet véres megtorlás követi, amely mind két oldalon szörnyű áldozatokkal jár.

A Mediciekről szóló tetralógia befejező kötete, amely önálló, izgalmas regényként is megállja a helyét, a firenzei bankárdinasztia utolsó jelentős egyéniségének eseménydús életét mutatja be. Medici Mária (1575 – 1642) gyönyörű és szerencsétlen sorsú nő volt, aki úgy tudta megtestesíteni a királyi fenséget, mint előtte senki más. A Medici-dinasztiához való tartozása azonban valódi bűnt jelentett a franciák szemében, akik gyűlölték a korábbi királynét, Medici Katalint, aki csak alig több mint 10 évvel korábban uralkodott Franciaországban.

Medici Mária a kor leggazdagabb örökösnőjeként IV. (Bourbon) Henrik francia király felesége lett, majd a férje ellen elkövetett 1617-es merénylet után régensként uralkodott kiskorú fia, XIII. Lajos helyett. Intrikákkal és politikai cselszövésekkel teli kormányzása idején Medici Katalinhoz hasonlóan neki is olasz honfitársai voltak a bizalmasai. Így került ellentétbe a politikai játszmák nagy mesterével, Richelieu bíborossal, a pénzügyminiszterrel, és ebben a harcban alul maradt, száműzetésbe kellett vonulnia.

A Mediciek hagyományainak megfelelően a művészetek, a művészek nagy pártolója volt. Régenssége idején valósította meg nagy álmát: Párizsban a Luxembourg-palota és -kert a kora barokk művészet kiemelkedő alkotása. A palota allegórikus képeit Peter Paul Rubens készítette, akivel a királyné őszinte, mély baráti kapcsolatban volt.

Firenze, 1429. február. Giovanni de’Medici, a tiszteletre méltó államférfi és bankár halála után hatalmas és jól működő cégrendszert hagy maga után. Két fiának, Cosimónak és Lorenzónak együtt kell a család élére állnia és folytatni az üzletet.  Józanság a politikában, nagymértékű visszafogottság a magánéletben, de eltökélten kézben tartani mindent – ezeket az elveket hagyta fiaira halálos ágyán Giovanni.

Teljesíteni mindezt szinte lehetetlen volt, hiszen az öreg bankár számos ellenséget szerzett. A legveszélyesebb közülük a vérszomjas Rinaldo degli Albizzi, akinek egyetlen célja, hogy Firenze vezetője legyen, és ehhez minden eszközt felhasznál: korrumpálja a tanács tagjait, orgyilkosokat küld a két Medicire, sőt megpróbálja megmérgezni őket. És ebben az összeesküvésekkel és intrikákkal teli, kegyetlen világban, ahol még egy hatalmas pestisjárvány is végigsöpör, olyan csodálatos alkotás születik a zseniális Brunelleschi tervei alapján, mint a firenzei dóm kupolája. Az építész munkájának legfőbb erkölcsi és anyagi támogatója ……. Medici, aki mindig megnyugvást talál a dóm belsejében zajló munkálatokat figyelve.

Firenze uralkodócsaládjának, a Mediciek történetét megelevenítő tetralógia első kötete ez a könyv.

Matteo Strukul 1973-ban született Pádovában. Jogásznak tanult, és az európai jog érdekelte. Thrillereivel új hangot hozott az olasz irodalomba. Hatalmas ívű történelmi regényei a műfaj csúcsát képviselik. Számos irodalmi díjra jelölték.

Feleségével, Silviával felváltva él Pádovában, Berlinben és Erdélyben.

Az őrület és a halál napjai elmúltak. Senki nem tudja visszaadni az öccsét, ahogyan senki nem tudja eltörölni a borzalmat és az öldöklést, amit az emberei véghez vittek húsvét után. Tudta, hogy sok bűne van, de azt is megtanulta, hogy a hatalom és a felelősség túlélésének egyetlen módja az, ha jót tesz.

A Medici család legdicsőségesebb korszaka Lorenzo il Magnifico, a Nagyszerű Lorenzo (1449–1492) idejére esett. 1469, Firenze: Lorenzo de Medici és Clarice Orsini esküvőjét ünnepli a város, a dúsgazdag bankár a római arisztokrata család lányát veszi feleségül. A házasság, amit Lorenzo édesanyja hozott össze, megerősíti a Mediciek politikai helyzetét, és növeli társadalmi presztízsét. Lorenzo életének szerelme azonban Lucrezia Donati, az izgalmas, különleges nő, akivel titokban továbbra is találkozik. Lorenzo, a keménykezű városvezető a művészetek nagy tisztelője és támogatója, meghívja a fiatal Leonardo da Vincit Firenzébe, hogy a polihisztor művész készítsen számára háborús gépeket. Megígéri, hogy az új fegyvereket kizárólag védekezésre fogja használni, mert nagyapja és apja tanításait követve meg van győződve arról, hogy Firenze jövője a békében és a virágzásban van, a művészetben és az irodalomban. Ezt az elvet azonban lehetetlen az intrikával és politikai cselszövéssel teli reneszánsz Firenzében megvalósítani. Egyre erősebbé és harciasabbá válik a Medici-ellenes párt, amelyet IV. Sixtus pápa is támogatott Rómából. Összeesküvést szerveznek a két fivér, Giuliano és Lorenzo ellen, és Giulianot bátyja szeme láttára szúrják halálra a firenzei dómban 1478. áprilisában, a húsvéti mise után. Lorenzo megmenekül. A merényletet véres megtorlás követi, amely mind két oldalon szörnyű áldozatokkal jár.

A Mediciekről szóló tetralógia befejező kötete, amely önálló, izgalmas regényként is megállja a helyét, a firenzei bankárdinasztia utolsó jelentős egyéniségének eseménydús életét mutatja be. Medici Mária (1575 – 1642) gyönyörű és szerencsétlen sorsú nő volt, aki úgy tudta megtestesíteni a királyi fenséget, mint előtte senki más. A Medici-dinasztiához való tartozása azonban valódi bűnt jelentett a franciák szemében, akik gyűlölték a korábbi királynét, Medici Katalint, aki csak alig több mint 10 évvel korábban uralkodott Franciaországban.

Medici Mária a kor leggazdagabb örökösnőjeként IV. (Bourbon) Henrik francia király felesége lett, majd a férje ellen elkövetett 1617-es merénylet után régensként uralkodott kiskorú fia, XIII. Lajos helyett. Intrikákkal és politikai cselszövésekkel teli kormányzása idején Medici Katalinhoz hasonlóan neki is olasz honfitársai voltak a bizalmasai. Így került ellentétbe a politikai játszmák nagy mesterével, Richelieu bíborossal, a pénzügyminiszterrel, és ebben a harcban alul maradt, száműzetésbe kellett vonulnia.

A Mediciek hagyományainak megfelelően a művészetek, a művészek nagy pártolója volt. Régenssége idején valósította meg nagy álmát: Párizsban a Luxembourg-palota és -kert a kora barokk művészet kiemelkedő alkotása. A palota allegórikus képeit Peter Paul Rubens készítette, akivel a királyné őszinte, mély baráti kapcsolatban volt.

Ez a regény egy történetet mesél el Kempelen Farkas életéből, akit úgy ismerhetünk, mint a gőzgép vagy a sakkozógép feltalálóját. Természetesen sok minden más is a nevéhez köthető, de e két találmány sokak számára ismerős lehet.

A 18. századi magyar tudományos élet egyik legismertebb egyénisége Kempelen Farkas, aki amellett, hogy képzett jogász és bölcsész volt, kiválóan értett a mechanikához, a műszaki tudományokhoz is. Híres sakkozógépe, a "török", a korabeli uralkodók érdeklődését is felkeltette. A regény elején Nagy Frigyes és Voltaire kiterveli, hogy megszerzik a csodálatos gépezetet, mielőtt más uralkodók lecsapnának rá. Frigyes Racknitz bárót indítja útnak Bécsbe, aki mindent bevet az alkudozástól a rablótámadásig. A Habsburg-ház örökösödési háborúja, Szilézia elvesztése egyaránt elégedetlenséget szít a magyar és lengyel nemesség körében. Titkos összeesküvések, szerelmi kalandok vezetnek végül az élet-halált eldöntő sakk-párbajhoz".

"Mexikói–amerikai bevándorlástörténet és megkapó portré egy mexikói–amerikai családról, amely pátriárkája elvesztésére készülődik. Hazájának egyik legkedveltebb írója, a díjnyertes bestsellerszerző Luis Urrea könyve, A bukott angyalok háza a klasszikus emigránsregény mellett epikus családi saga is, amelynek fókuszában a família vezetője, pátriárkája, Big Angel áll. A regényben összegyűlik az egész De La Cruz klán, hogy megünnepeljék Big Angel utolsó születésnapját az otthonában, San Diegóban. Mielőtt még a rák végleg leszámolna vele, a pátriárka visszatekint hosszú és tartalmas életére. De amikor a százhoz közeledő édesanyja, Mama América váratlanul meghal, a születésnapi buli előtt egy temetést is meg kell szerveznie. Két családi esemény esik tehát egyetlen hétvégére: két külön, keserédes búcsúztató. A sok-sok vendég között ott van Little Angel, a pátriárka féltestvére és névrokona, aki hosszú idő után újra szembenéz a bátyjával, akivel közös az apjuk, és mint később világossá válik számára: mindvégig közös életük is volt. A De La Cruz família történetén keresztül megérthetjük, mit jelent mexikóinak lenni Amerikában, milyen érzés két életet élni egyszerre. Elgondolkodhatunk azon, mitől otthon az otthon. A szereplők sorsán keresztül megtapasztalhatjuk, milyen, amikor a halállal való szembenézés olyan emlékeket, az élet olyan pillanatait villantja fel újra előttünk, amelyeket talán szándékosan felejtettünk el. Páratlan eredetiségével és humorával A bukott angyalok házában Urrea elsőrangú elbeszélővé nőtte ki magát."

"Ez itt az egész életem" - mondja Charlotte Salomon 1942-ben, miközben átnyújt bizalmasának egy képekkel teli bőröndöt, életműve legjavát, pedig huszonöt éves még csupán. Az élete azonban egy gázkamra felé tart, és ott nemsokára véget is ér. Megmaradni csak a képek maradnak, azok pedig - illetve ihletésükre most az új Foenkinos-regény lapjai - erőteljes színekkel és kendőzetlen őszinteséggel beszélik el Charlotte történetét. Gyerekkorát a húszas évek Berlinjében, anyja korai, tragikus halálát, családjához való furcsa viszonyát, belépőjét a berlini művészkörökbe, akadémista éveit és pályakezdését. Majd pedig: menekülését a nácik elől Dél-Franciaországba, a háborús hányattatások közepette is felcsillanó remény és szerelem pusztulás előtti utolsó, rövid időszakát."Úgy éreztem, muszáj soronként írnom, hogy levegőhöz jussak" - szól ki az olvasóhoz furcsa, ám annál látványosabb nemzetközi sikerű regényéből a nálunk eddig jobbára inkább vidám könyvei alapján jól ismert francia szerző. Annyi bizonyos, hogy ez a könyv nem csupán egy rendkívüli nő nagyszerű portréját, egy tragikus sors markáns ívét tárja elénk, hanem egy nyomozás torokszorító történetét is.