Az üresség apostolai

Aznap, amikor az Ezerszemű Farkas elárulta és megölte az isteneket, a világ halálos sebet kapott. Két évezrednyi haldoklás után a valóság szétesőben van, az emberi civilizáció utolsó bástyája, a Napbirodalom pedig egyre csak hátrál a lassacskán minden talpalatnyi földet elnyelő, elátkozott vadon, a Taur elől.

A harcos a két világ határán tér magához, emlékek nélkül, védtelenül. Most pedig helyt kell állnia a birodalomban, ahol még soha sem járt, egy máguscéhnek kell dolgoznia, bár köze nincs a mágiához, és bármi áron biztonságba kell helyeznie a medált, amelyet talán maga a tébolyult Ezerszemű Farkas akasztott a nyakába a Taurban, ő pedig azóta is képtelen levenni.

De vajon mit akar tőle az árulás és hazugság istene, a pusztító Farkas? Miért kormányozza őt a nyakéken keresztül egyre veszedelmesebb küldetésekre, amelyek végül egyenesen egy zsoldoscsapat pajzsfalába juttatják?

A harcos eleinte a puszta túlélésért küzdött. Tudtán kívül azonban most egy olyan ősi háború harcmezejére lép, ahol egykor istenek vívtak élet-halál harcot, küzdelmük kárhozatba döntötte a világot. Eközben az örökkön éhes Üresség alig várja, hogy végre megnyíljanak börtönének kapui és mindent elemésszen.