Egy lúzer fickó, akinek soha az életben nem volt barátnője, megtalálja a tökéletes istennőt, akit egy kínai tech-cég gyárt. A száz százalékos humán replika minden porcikájában megfelel az elvárásoknak, de vajon képes-e egy android és egy hús-vér ember valóban megérteni egymást és kölcsönösen szeretni? Valójában miben különbözik egy programozott gép egy embertől, akit kondicionál a média, a társadalom, az elvárások, a saját vágyai, ösztönei és DNS kódja? Vajon tényleg jó-e, ha teljesül a legfőbb vágyunk, márha tisztában vagyunk vele pontosan, mi is az? Honnan kezdve számít valami öntudatosnak?