Set in 19th century London, England, this novel features a young English gentleman Arthur Pendennis born in the country who sets out to seek his place in life and society. In line with other Thackeray's works, Pendennis offers an insightful and satiric picture of human character and aristocratic society. The masterful characterizations include the snobbish Major Pendennis and the tipsy Captain Costigan.

Catherine: A Story was the first full-length work of fiction produced by William Makepeace Thackeray. It first appeared in serialized installments in Fraser's Magazine between May 1839 and February 1840. Thackeray's original intention in writing it was to criticize the Newgate school of crime fiction, exemplified by Bulwer-Lytton and Harrison Ainsworth, whose works Thackeray felt glorified criminals.

A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva – az éjszaka kellős közepén – ötlött fel benne a végleges cím. „Kiugrottam az ágyból – írja Thackeray –, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!” A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a „toll- és ceruzavázlatok” laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.
Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének – talán, mert átérezzük a mű „örök érvényű” mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: „Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?…”

William Makepeace Thackeray (1811-1863) A világirodalom egyik legjelentősebb írója. Dickens mellett az angol társadalmi regénynek a legnagyobb klasszikus művelője. A maga korában roppant népszerű művei a kapitalizmus életformájának, erkölcseinek kegyetlen szatírái. ,,Lelenc volt-e Thomas Newcome, ama falu menhelyén nevelt gyermek, mely nagy ipari várossá fejlődött, és jelenleg az ő nevét viseli? Ezt híresztelték róla a legutóbbi választás alkalmával, mikor Sir Brian a konzervatív oldalon indult harcba a kerületért; Mr. Yapp, az ízig-vérig liberális jelölt, városszerte plakátokat ragasztatott ki, melyeken a menhely képe szerepelt, s azt hirdette a Newcome család pályafutásának kiindulási pontjaként, továbbá ironikusan arra szólította fel a szabad polgárokat, szavazzanak Newcome-ra a céh.továbbá szavazzanak Newcome-ra az egyházkerület érdekében etcetera. De ugyan ki törődik az efféle helyi botrányokkal? Nagyon keveset számít ama szerencsések szemében, akik a meghívottak listáján szerepelnek Lady Ann Newcome estélyei alkalmával, hogy szépséges leányai csak nagyapjukig tudják-e visszavezetni a családfájukat, vagy legendás ősük, a borbélysebész révén hitvalló Edward király állához kapcsolódnak..."

The Luck of Barry Lyndon is a picaresque novel by William Makepeace Thackeray, first published in serial form in 1844, about a member of the Irish gentry trying to become a member of the English aristocracy. Thackeray, who based the novel on the life and exploits of the Anglo-Irish rakehell and fortune-hunter Andrew Robinson Stoney, later reissued it under the title The Memoirs of Barry Lyndon, Esq..

A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva – az éjszaka kellős közepén – ötlött fel benne a végleges cím. „Kiugrottam az ágyból – írja Thackeray –, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!” A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a „toll- és ceruzavázlatok” laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.
Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének – talán, mert átérezzük a mű „örök érvényű” mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: „Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?…”

Ismerj meg te is egy csodálatos, klasszikus történetet igényes, könnyen kezelhető e-könyv kiadásban. A kiadványhoz mellékelt olvasónapló a szerző életrajzán kívül tartalmazza a könyv legfontosabb adatait, a szereplők és a tartalom bemutatását, valamint további elemzési szempontokat is, melyek segítenek a mű átfogóbb megismerésében és egy esetleges számonkérésre való felkészülésben is.Mary Lennox utálatos, nyafogós kislány, akit senki sem szeret. Szülei halála után nagybátyja angliai birtokára kerül, ahol a legenda szerint van egy titkos kert, amelynek a bejáratát nem ismeri senki. A kislány azonban megtalálja az elhagyatott kertet, és elhatározza, hogy helyreállítja annak régi szépségét. A kert varázsa Maryt is megváltoztatja: új barátokat szerez, kedvesebbé és egészségesebbé válik, és még sikerül a körülötte élők sorsát is jobbra fordítania.

Monte Cristo gróf történetének nem egyszerű olvasói – rajongói vannak szerte a világon. Az ő kedvükért készült el a folytatás, az újabb közönségsiker. Azóta háromszor is magyarra fordították, de már csak rongyosra olvasott példányok léteznek belőle. Ezért adjuk közre ismét egyiket. Igyekeztünk megtartani a korabeli stílust és névhasználatot, és csak annyit változtatni, amennyi a mai olvasó számára feltétlenül szükséges. Ismét előttünk áll Edmond Dantes, a Morell és a Villefort család, a Danglars família, Mercedes és megannyi új hős, jók és gonoszok. Romantikus kalandok és az érzelmek viharzása – mindazt, ami Monte Cristo grófját olyan népszerűvé tette, most A világ ura kínálja nekünk.

A regény a francia romantika utolérhetetlen népszerûségû írójának egyik legizgalmasabb mûve. A filmszerûen pergõ cselekményû, váratlan, szellemes fordulatokban gazdag történelmi kalandregény Franciaországban játszódik a XVIII. század elején, amikor a gyermek király helyett a kicsapongó életû, de tehetséges államférfi, Orléans-i Fülöp régens uralkodik. Ellene szõ összeesküvést a békétlen bretagne-i nemesek csoportja, s köztük a bátor, daliás ifjú lovag, Gaston de Chanlay, akit hazafiúi érzelme és a családját ért régi sérelem megtorlása hajt, hogy végrehajtsa véres tettét, megölje a régenst. De alighogy útra kel Párizs felé, lépteit máris titkosrendõrök hada figyeli, s a tapasztalatlan összeesküvõ, aki ráadásul olthatatlanul szerelmes a szépséges, erényes Héléne-be, a régens kolostorban neveltetett lányába, gyanútlanul besétál az agyafúrt, kegyetlen, de zseniális fõtanácsadó, Dubois állította kelepcébe. És ekkor dõl el, hogy mi nyom többet a latban: a szenvedélyes szerelem vagy az adott szó, a becsület… A romantikus kalandregény utolérhetetlen mestere, Dumas ezúttal is három testõrre való izgalommal szolgál.

Újabb tíz esztendõ telt el a Húsz év múlva eseményei óta: 1660-ban járunk, s a négy daliának, bizony deresedik már a haja. A történelem változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja õket, kivált az örökifjú D'Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testõrkapitányát és bizalmi emberét. Mi mindent nem tesz! Trónra segít egy királyt, megment egy jólszervezett puccstól egy másik királyt – csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot. Ki ez a Bragelonne? A négyek kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az õ története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére – s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába. A regény igazi hõse, D'Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A regény végére és élete végére pedig elnyeri méltó jutalmát: a marsallbotot.

A romantikus vígjátéki fordulatokban bõvelkedõ mû Shakespeare nyelvi leleményeinek leggazdagabb tárháza. Ki bolond, ki szentimentalista, ki bölcselõ a darabban. A roppant fordulatos cselekményszálakat egy céltudatos hõsnõ tartja kézben, bárdolatlan férje megleckéztetésére.

A Dekameron száz világhírű történetét Boccaccio 1349 és 1353 között írta. Azóta se veszítettek elevenségükből, mert az író nem éri be azzal, hogy egyszerűen elbeszéli a szerencsétlen vagy boldog szerelmesek megpróbáltatásait vagy kacagtató kalandjait, a tréfás vagy szomorú történeteket: elbeszéléseiben ott kavarog korának egész társadalma, megtollasodott vagy tönkrement kereskedők, uzsorások, művészek, kalandorok, féktelen nemesurak, ravasz kópék, huncut parasztok, álszent, nagybélű, parázna papok, ostoba és agyafúrt törvénytudók, orvosok. Boccaccio a középkor alkonyán már az újkor hírnöke: a vakhit helyett a kétkedést, a józan észt, az önsanyargató vezeklés helyett a derűs életörömöt hirdeti.