„Amíg csak távoli és felületes szemlélőként néztem a kész művet, mármint a kertet, addig a kertészeket különlegesen finom, költői lelkületű embereknek tartottam, akik madárdalt hallgatva virágillatot termesztenek. Most, hogy közelebbről szemlélem a dolgaikat, rájövök, hogy az igazi kertész nem virágot nevel, hanem a talajt, a földet ápolja. Beássa magát a földbe, s mindazt a látványt, ami fölötte van, átengedi nekünk, henyélő mihasznáknak. A földbe merülve él. A komposztrakásban állít magának emlékművet. Az édenkertbe lépve mámorosan szippantana egyet a levegőből, mondván: Istenemre, ez aztán a humusz!‟ Josef Čapek rajzaival. „Kedves-szellemes írás, nem csak kertészeknek, hanem mindenkinek, aki kapott már évelő cserepes virágot, ami soha többé nem hajtott ki; aki tolt már fűnyírót; aki nem tolt, de vágyik rá; aki vegetáriánus; aki húsevő; aki a virágot szereti; aki imád az időjárásról beszélgetni; aki szereti szidni Aigner Szilárdot; és mindenkinek aki szereti Capeket.‟ (Sárhelyi_Erika) „Emiatt iratkoztam be a Kertészeti Egyetemre! Kellett egy év, mire rájöttem, hogy kertészMÉRNÖKI a kar…Váltottam, de a könyvet szinte kívülről fújom. Hányszor jut eszembe nyáron az ima az esőért…‟ (Esmeralda) „...nagyon szórakoztató könyv volt, a könyv lapjai közül időnként mintha nedves föld, komposzt és tömény rózsaillat szökött volna ki, igazán kellemes olvasmány őszre.‟ (Cotta) (Vélemények a könyvről a moly.hu-n.)
75 pont
A vörös liliom France életművében szinte egyedülálló helyet foglal el. Talán épp ezért váltott ki már több mint egy fél évszázada oly sokoldalú és szenvedélyes vitákat. Vajon az író csupán egy túlfinomult szellemi életet élő szobrász és egy gyönyörű, boldogságot kereső asszony balvégzetű szenvedélyeinek történetét írja meg? Vagy több ennél: a múlt század végi társadalom, politika és művészeti áramlatok mesteri tükörképét? Ma már bizonyos: Kevés író eleveníti meg számunkra ilyen fölényes könnyedséggel a párizsi szalonokban hivalkodó „előkelő” társaságot. A nagy író, az emberek barátja és a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad.
A Firenze kék ege alatt és a francia főváros nagyvilági környezetében szövődő szerelem csak még plasztikusabbá teszi Anatole France immár klasszikusá vált írását.
A könyvben olvasható tizennyolc elbeszélés a negyedik és egyben az utolsó olyan kötet, melyet F. Scott Fitzgerald még életében állított össze. A komoly, mélyenszántó gondolatok mögött Fitzgerald elbeszéléseiben szinte mindig, ott húzódik a huncut tréfa, a nevetés, a humor és az önirónia.
Ki ne ábrándozott volna még arról, hogy milyen jó lenne egy bűvös tárgy, amely valóra váltja minden kívánságát? Raphaël de Valentinnak szerencséje van. Utolsó fillérjét is eljátszotta a Palais Royal játékbarlangjában, s nem lát más kiutat, csak az öngyilkosságot. Ekkor egy régiségkereskedőtől különös ajándékot kap – egy bűvös bőrt, amely tulajdonosa minden kívánságát teljesíti, de minden kívánságára összezsugorodik. És fogyásával együtt fogy hősünk élete is.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
