"Nem lehet attól a benyomástól szabadulni, hogy az emberek rendszerint hamis mértékekkel mérnek, hatalomra, sikerre és gazdagságra törekednek, és ezt csodálják másoknál, az élet valódi értékét pedig lebecsülik." - írta Freud 1930-ban. Ezek mûve kezdõ sorai, s úgy érzem a mû egésze nem vesztett semmit aktualitásából, sõt az évtizedekben csak egyre idõszerûbbé válnak gondolatai. Freud mûvét elolvasván, gondolatait megszívlelvén talán megtalálhatnánk a boldogság igazi útját, s afelé kormányozhatnánk életünket, vagy legalábbis megtudhatjuk: Freud a második világháború elõtt hogyan látta a boldog ember lehetséges útját.

„Az õshorda állapotában a szabad és kötetlen szexuális élet lehetett a domináns vágy, ezt a vezérhím korlátozó hatalma gátolta, amíg ezt a hatalmat le nem lehetett küzdeni, az õsapát meg nem ölték fiai. Ezzel azonban el is vesztették azt, bûntudatuk támadt, és a szeretett-gyûlölt apa megölésének kényszerét elhárítandó kialakították az incesztus tilalmát. Ez viszont nagy terhet ró a vágyakra, ösztönökre, ezt a tilalmat nagyon nehéz betartani, ezért is kell a tilalmat határokkal messze kihelyezni, megtiltani az endogámiát, tiltani mindenféle lázadást a paternális hatalom ellen. Ezt szolgálja a tabu, egyes viszonylatokban a totem. A totem és a tabu tehát a védekezõ mechanizmusok projektív, rituális megnyilvánulása.”

1932-ben jelent meg először magyar fordításban azoknak az előadásoknak a szövege, amelyeket 1916 -1917 telén Sigmund Freud orvosoknak és laikus hallgatóknak tartott a pszichoanalízis alapvető kérdéseiről, a pszichoanalitikus kezelésről, „a szavak alkalmazásáról a pszichoterápiában”, ahogyan ő maga jellemezte módszerét.

Három alapkérdést elemez a huszonnyolc fejezet. Az elvétések, az álom és a neurózisok tana körül csoportosítva, a pszichoanalitikus teórián és a gyakorlaton kívül megismerjük azokat a társadalmi körülményeket és azt a tudományos légkört is, amelyekben a freudizmus kialakult és világszerte ismertté vált.

A Bevezetés a pszichoanalízisbe kiadásával egyidejűleg Hermann Imre remek fordítói tevékenységére emlékezünk: ma is jórészt az ő magyar szakkifejezéseit használja a pszichoanalitikus szakirodalom.

Ismerjük ​vagy nem ismerjük, elismerjük vagy sem Sigmund Freudot – nélküle és pszichoanalitikus iskolája nélkül a lélektan nem fejlődött volna olyanná, amilyennek ma tapasztaljuk. Számtalan gyakorlati esetből, megfigyelésből levont általános következtetéseit rögzíti ez a kis kötet, amely három „értekezést” (tanulmányt) tartalmaz a legizgalmasabb tárgykör, a szexualitás témájában. Az első A nemiség tévútjai címet viseli. Ebben mai szemmel is kivételesen tárgyilagos modorban fejti ki a kérdés természetes vagy kóros vetületét – mennyiben változat, mennyiben betegség. Második és harmadik értekezése a gyermeki és a serdülőkori szexualitást elemzi. Sok, ma már közkeletűvé vált fogalom kap itt először világos értelmezést (szorongás, elfojtás, szublimáció stb.) A könyvben csupán egy kis szeletét látjuk Freud világának, ahogyan azt 1905-ben megfogalmazta. 1915-ben már a magyar olvasó is hozzáférhetett, dr. Ferenczi Sándor közérthető, gördülékeny fordításának köszönhetően, aki nem csupán kiválóan ismerte a freudi életművet, hanem közvetlen munkatársa is volt a professzornak.

1932-ben jelent meg először magyar fordításban azoknak az előadásoknak a szövege, amelyeket 1916 -1917 telén Sigmund Freud orvosoknak és laikus hallgatóknak tartott a pszichoanalízis alapvető kérdéseiről, a pszichoanalitikus kezelésről, „a szavak alkalmazásáról a pszichoterápiában”, ahogyan ő maga jellemezte módszerét.

Három alapkérdést elemez a huszonnyolc fejezet. Az elvétések, az álom és a neurózisok tana körül csoportosítva, a pszichoanalitikus teórián és a gyakorlaton kívül megismerjük azokat a társadalmi körülményeket és azt a tudományos légkört is, amelyekben a freudizmus kialakult és világszerte ismertté vált.

A Bevezetés a pszichoanalízisbe kiadásával egyidejűleg Hermann Imre remek fordítói tevékenységére emlékezünk: ma is jórészt az ő magyar szakkifejezéseit használja a pszichoanalitikus szakirodalom.

Abraham Maslow pszichológusi pályáját viselkedéskutatóként kezdte, erős élettani háttérrel, azután áttért az emberben rejlő lehetőségek felfedezésére, ahol a tudományt a vallással ötvözte, és lerakta egy új, humanisztikus tudomány alapjait.

Ugyanakkor mondanivalóját kiszélesítette társadalmi méretekre is, hiszen ha felismerjük, hogy a magasabb motivációk megjelenéséhez szükség van az alacsonyabb szükségletek kielégítésére, akkor mindannyiunk felelőssége, hogy részt vegyünk egy olyan társadalom megalkotásában, amelyben minél több ember minél több szükséglete ki tud elégülni. 

Az 1950-es években kidolgozott szükségletelmélete, a Maslow-piramis ma is a motivációkutatás egyik alaptétele. Két olyan úttörő pszichológiai irányzat is az alapítói között tartja számon, amelyek nélkül ma más lenne a világ: a humanisztikus és a transzperszonális pszichológia.

ABRAHAM MASLOW (1908-1970) New Yorkban született. A City College of New Yorkban, a Cornell Egyetemen, majd a Wisconsini Egyetemen tanult. Mielőtt a Massachuttes-beli Brandeis Egyetem pszichológia tanszékének vezetője lett, tizennégy éven keresztül tanított a Brooklyn College-ben. Az Amerikai Pszichológiai Társaság 1968-ban elnökévé választotta.

Mi az, ami egyértelműen más és új e műben a többi „benső gyermek” könyvhöz képest? Ez az igen lényeges különbség a szerzőknek az a meggyőződése, hogy a psziché egészsége nem csak a benső gyermek vagy csak a benső felnőtt egészségén múlik, hanem e két fél harmonikus kapcsolatán. Erika J. Chopich és Margaret Paul nagy sikerű műve azt az öngyógyító folyamatot tárja elénk, melynek mindennapos, tudatos megélésével újjáteremthetjük a szerető felnőtt és a szeretett benső gyermek közti gyógyító, benső energiákat felszabadító kapcsolatot.

A Gyerekes gondolatok először hat éve jelent meg, úgy éreztem, ideje kibővítenem. A korábbi szöveget érintetlenül hagytam, viszont kommentálom, hogy ennyi idő távlatából mi látszik, hogy milyen eszközöm vált be hosszú távon is, mire vagyok továbbra is eszköztelen, miről gondolok mostanra már mást. Az élet természetesen új életszakaszokat is hozott – a gyerekek nőttek, kamaszodtak, ketten már fölnőttek, és ki is repültek –, így új írásokat is tartalmaz a kötet. Személyes hangomat megőriztem, továbbra sem tanácsokat osztogatok, hanem egyedi és egyben egyetemleges szülői megéléseimet mutatom.

Húsz év anyaságom és pszichológusi tudásom esszenciája ez a könyv. Hiszem és tapasztalom, hogy az önismeret a leghasznosabb szülői eszköz. Bár sokszor egyszerűbb a gyerek működésében látni a problémát, mégis megéri magunkba nézni, mert ha belül rendet teszünk, nagyobb rá az esély, hogy gyermekeink is rendben legyenek.

„Hát erre a szabadságra lett volna szüksége gyerekként minden leendő szülőnek! Hogy gondolkodhasson, kísérletezhessen, egyszerre lehessen megértő és kritikus saját jó és rossz tapasztalataival szemben. Mert csak akkor tud megértő és kritikus lenni a gyerekeivel szemben is: vagyis veszélytelen szabadságot és belátható szabályokat egyaránt megadni életük indulásához. A Gyerekes gondolatok tankönyv is lehetne, amiből engedélyt nyerhetünk olyan parancsok és tilalmak elvetéséhez, melyeket átgondolás nélkül évtizedek óta kőbe vésett előírásként követtünk – holott csak kudarcot hoztak.”

F. Várkonyi Zsuzsa

Nehezen tudsz koncentrálni a dolgaidra? Túlterheltnek érzed magad? Folyton a teendőiden stresszelsz? Nincs elég szabadidőd? Van megoldás. Üdv a GTD világában! A GTD (Getting Things Done −Végezz el mindent!) egyedülálló önfejlesztő módszer, amelyet fokozatosan sajátíthatsz el, és kellő gyakorlással életed részévé válhat. Segítségével kiegyensúlyozottan, stressz nélkül végezheted el a feladataidat, és készülhetsz fel az előtted álló kihívásokra. A könyvben rengeteg kipróbált, vizuálisan is ábrázolt módszert találsz. Játszva megtanulhatod: mikor mire figyelj, és mire ne; mikor mit végezz el, és mit ne; hogyan irányíthatod magabiztosan és nyugodtan az életedet. A GTD alkalmazásával olyan alapvető szokásokat sajátíthatsz el, amelyekkel hatékonyabbá és kreatívabbá válhatsz nemcsak az iskolában, hanem a mindennapi életben is.