Élt egyszer egy király, régen, s nagyon messzi,
Bús volt ő és csendes, nem látták nevetni.
Gazdag volt és bölcs ő, helyén volt a szíve,
S változatatni akart, elmenni ízibe.
Koldusnak öltözött, hogy elhagyhassa trónját,
S eljusson, hol meghallgatják mondanivalóját.
Először mindenki nagy ívben elkerülte,
Nem hitték, hogy király, nem nézték ki belőle.
Ám egy nap egy kisfiú telepedett melléje,
Kinek tetszett amit mond; s nem kételkedett benne.
Ő volt csupán ki a király minden szavát hitte,
S annak nem rongyos ruhája számított, csak lelke.
