Élt egyszer egy király, régen, s nagyon messzi,

Bús volt ő és csendes, nem látták nevetni.

Gazdag volt és bölcs ő, helyén volt a szíve,

S változatatni akart, elmenni ízibe.

Koldusnak öltözött, hogy elhagyhassa trónját,

S eljusson, hol meghallgatják mondanivalóját.

Először mindenki nagy ívben elkerülte,

Nem hitték, hogy király, nem nézték ki belőle.

Ám egy nap egy kisfiú telepedett melléje,

Kinek tetszett amit mond; s nem kételkedett benne.

Ő volt csupán ki a király minden szavát hitte,

S annak nem rongyos ruhája számított, csak lelke.