„Mindjárt eleve figyelmeztette a mylord a fiatal szeladont, hogy itt Moszkvában az elõkelõ világ két pártra van oszolva. Az egyik a most kormányon levõ Bestuseff pereputtya, a másik az õt megbuktatni akaró Voronzoffé. A cárnõ nagy udvari estélyein mind a két pártbeli nemességet együtt fogja találni Frigyes: de ugyan õrizkedjék a Voronzoff-párti úrfiakkal összebarátkozni vagy a hölgyeikkel táncolni, ha a szerencséjét kockáztatni nem akarja. A kerülendõ fõnemesek neveivel is megismertedé, mégpedig nagyon autentikus forrás után. Valahányszor egy külhatalom nagykövete táncestélyt adott a palotájában, elõbb a meghívandó vendégek névsorát elkérte tõle az orosz kancellár. Mikor aztán visszaküldte a lajstromot, azon a Bestuseff-párthoz tartozó nevek vörös plajbásszal voltak megjelölve, a Voronzoffiak pedig kékkel. Ezeket nem kell meghívni. Trenk Frigyes egy olvasásra megtanulta, hogy az orosz udvarnál ki elõtt kell bókot csinálni, kinek kell hátat fordítani, melyik grófné sleppjét kell ügyetlenül letaposni, melyiknek a legyezõjét ügyesen felvenni, ha elejti? – S ez igen hasznos tudomány! Rövid idõn elkövetkezett ismét a cárnõ trónralépésének évfordulója. Tavaly ilyenkor is megünnepelte azt Trenk Frigyes, pisztolydurrogtatással: a tenyere bánta meg. Ezúttal okosabb módját találta a hódolatnyilvánításnak. – Lord Hyndford ösztönzésére egy szép névnapi ódát írt francia nyelven a cárnõhöz, s ezt a nagykövet Bestuseff révén a cárnõ kezéhez juttatá. Erzsébet cárnõnek nagyon megtetszett a szép onomasztikon: bemutattatta magának a költemény szerzõjét. Az még jobban megtetszett neki. A cárnõ meg tudta becsülni egy hat láb magas kapitány értékét.”