Egy Milánó környéki faluban, a 17. század elsõ felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvõre: kihirdették már õket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást don Abbondio tisztelendõ úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy õ áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt se, mikor szülõfalujukból éjen éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerû sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók - és hõsünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhség-tüntetésnek, az 1630-as nagy pestis-járványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erõvel jeleníti meg Manzoni a történelem és a személyes sors megsûrûsödõ pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerûen festi hõseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) korról, erkölcsrõl, szokásokról, a történelemrõl és az emberrõl, mennyi ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok közé a nagy regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi vagyona, szegényebb az egész emberiség.