Mi inspirálta arra, hogy fordító legyen? Milyen tanácsot adna a kezdő fordítóknak? Mi volt a legnagyobb kihívást jelentő könyv, amit valaha lefordított? Melyik könyvfordítási projektre a legbüszkébb? Szujer Orsolya műfordítóval beszélgettünk.

1. Mi inspirált arra, hogy fordító legyél?
Igazából semmi – a teljes véletlennek köszönhetően kötöttem ki a szakmában. Dióhéjban, még kamaszkoromban bekerültem egy könyvsorozat internetes magyar rajongói közösségébe, amit a sorozat kiadója tartott fenn, és addig hallattam a hangomat és írogattam ezt-azt, amíg a könyvek akkori fordítója, Illés Robi, fel nem figyelt rám, és amikor hirtelen kellett mellé egy szerkesztő, felvetette, hogy próbálkozzanak meg velem. Amikor pedig pár évvel később nem akarta tovább fordítani a sorozatot, felvetette, hogy cseréljünk helyet. A következő kiadómhoz is ő ajánlott be először, úgyhogy nagyon sokat köszönhetek neki.

2. Hogyan tekintesz vissza a fordítói pályád kezdetére és az első könyvre, amit lefordítottál? Milyen tanácsot adnál a kezdő fordítóknak?
Őszintén, az első egy-két könyvre már annyira nem is emlékszem, de bevallom, félnék ma a kezembe venni őket. Nagyon fiatal, nagyon kiforratlan voltam még akkor – az első könyvemet közvetlen az érettségi után fordítottam! Mármint szó szerint, pénteken megkaptam a bizonyítványt, hétfőn nekiálltam a munkának. Biztos vagyok benne, hogy sok buta hibát vétettem.
Ami a tanácsot illeti, sokszor volt dolgom olyan emberekkel, akik úgy álltak hozzá a dologhoz, hogy „jól beszélem az angolt, elmegyek fordítónak”, pedig az az igazság, hogy a célnyelvet jobban kell ismerni, mint a forrásnyelvet. Ha magyarul nem tudsz bravúrozni, akkor az irodalmi fordítás terén nem sokra fogod vinni. Illetve ez nagyon banális, de jól ismerd ki a Wordöt – a fordítás mellett tanítottam már egyetemen is, többek közt tudományos íráskészséget, és a diákok néha annyira nem értettek a program használatához, olyan rosszul megszerkesztett esszéket kaptam, hogy fogtam a fejemet.

3. Van-e számodra meghatározott fordítói rituálé vagy szokás, amit használsz a munkád során?
Ez is olyan kis butaság, de végig egy fájlban dolgozom, és minden nap, ahogy nekikezdek, teszek egy „//”-jelet az első mondat elé – ennek a segítségével tudom figyelni, hogy mennyit is haladtam már aznap.

4. Mi volt a legnagyobb kihívást jelentő könyv, amit valaha lefordítottál, és mi tette olyan nehézzé?

Félretéve azt, amin szubjektív okokból nem szerettem dolgozni – összpontosítsunk a pozitív dolgokra –, azt mondanám, hogy Anthony Ryan A pária című könyve, valamint annak a folytatása, A mártír. Ezek jó vaskos, középkori fantasy kötetek, és a szerző, aki amúgy egy igazi angol úriember, valódi mestere a bemutatott korszaknak – és főleg az akkori hadviselésnek. Emiatt aztán tele van a szöveg olyan specifikus fegyvernevekkel és haditechnikákkal, amiket sosem találnál meg egy szótárban. Szerencsére van egy barátom, aki hagyományőrzéssel foglalkozik – bár az ő szakterülete a római kor –, és fordítás közben mindig őt zaklattam, hogy „figyelj, van itt ez a bizonyos kard, így meg így néz ki elvileg, angolul így hívják, magyarul van neve?” Hát, nem mindig volt.

5. Melyik könyvfordítási projektedre vagy a legbüszkébb, és miért?
Talán Rebecca Ross Divine Rivals – Isteni riválisok című könyvére. Ebbe a regénybe még azelőtt beleszerettem, hogy egyáltalán szóba került volna, hogy lesz magyar verzió, és igazából, amikor először olvastam, úgy voltam vele, hogy ez olyan szép, hogy nem is mernék hozzányúlni. Aztán amikor pár héttel később a kiadó küldött egy listát, hogy milyen projektek közül választhatok, és megláttam rajta… Lendületből olyan izgatott válasz e-mailt írtam, hogy „ezt, ezt kérem, a többit még meg sem néztem, de ezt kérem”, hogy lehet, azt hitték, kicsit megőrültem. De a lényeg, hogy ez egy csodaszépen megírt, megható történet, és hatalmas büszkeség számomra, hogy a magyar kiadásban benne lehet a nevem.

6. Van-e olyan történet, amelyet különösen szerettél fordítani, és miért?
A fentebb említett regényen túl… Szinte teljesen véletlenül került hozzám anno B. B. Alston Amari-sorozatának második kötete, amit úgy vállaltam, hogy igazából azt sem tudtam, miről szól. Ez amúgy egy 10-12 éveseknek íródott, humoros-mágikus regény, ami egyszerűen olyan (bű)bájos, hogy azt elmondani nem tudom. Minden egyes perce kész öröm volt a munkának, mivel minden fejezet újabb tündéri pillanatokat tartogatott. Ha jól tudom, Amerikában talán a jövő hónapban fog megjelenni a harmadik, befejező kötet, amit biztos, hogy abban a pillanatban el fogok olvasni, hogy rá tudom tenni a mancsomat.

7. Hogyan zajlik egy fordítási folyamat? Szorosan együtt dolgozol az írókkal a folyamat során?
Nem, egyáltalán nem – igazából az íróval kifejezetten ritkán veszem fel a kapcsolatot, általában csak akkor, ha találok valami olyan bakit a könyvben, amit magamtól nem tudok javítani (pl. a szöveg egyszer X-et, egyszer Y-t állít, és nem tudom, melyiket is szánta véglegesnek a szerző), vagy ha valamivel kapcsolatban pontosításra van szükségem (pl. nemrégiben fordítottam egy Kínában játszódó könyvet, ahol az egyik karakter neve egyben egy angol szó is volt, és meg kellett kérdeznem a szerzőtől, hogy ez most lefordítandó-e vagy sem). Meg aztán itt is van olyan szerző, aki végtelenül közvetlen és könnyű vele felvenni a kapcsolatot, és olyan is, akitől csak úgy tudtam bármit is kérdezni, hogy én küldtem egy levelet a magyar kiadónak, ők azt továbbították a szerző ügynökségének, az ügynökség meg a szerzőnek. A legbosszantóbb az egészben, hogy egyetlen betűről volt szó.

8. Hogyan biztosítod, hogy a fordított szöveg megőrizze az eredeti szerző hangját és stílusát?

Azt hiszem, ez eléggé ösztönös dolog – vagy mondhatni a rutin és az évek. Először mindig kicsit döcögősen indul a dolog, de az ember aztán egy-két fejezet után belerázódik az író hangjába, és onnantól kezdve már nem nagyon kell gondolkodni a dolgon. Egyszerűen érzi az ember, hogy mi illik oda és mi nem – igazából nagyobb fejfájást szokott okozni a tegezés-magázás kérdése, mert az ugye így nincs jelen az angolban, úgyhogy néha kétszer-háromszor is átírom a dolgokat, mire megtalálom a megfelelő hangnemet.

9. Meg tudnál osztani valamilyen érdekes vagy vicces történetet a fordítói karrieredből?

Ez inkább aranyos, viszont nagyon emlékezetes volt a számomra. Szóval a fordítókról gyakran megfeledkeznek (kivéve, ha szidni kell, sajnos), de amikor tavaly megjelent az Icebreaker, egyik barátnőmmel ott lézengtünk a kiadó pultja körül a Könyvfesztiválon, néztük, kik veszik meg a könyvet. És volt egy olyan talán tizenöt-tizenhat éves lány, aki közvetlen előttünk állt a tömegben a szüleivel, és nagyon szorongatta a mellkasához a könyvet. Erre a barátnőm megkocogtatta a vállát, hogy „hé, amúgy itt áll ám mögötted a fordító”. És a lány erre olyan szélesen elmosolyodott, teljesen felragyogott az arca, hogy találkozhat „a fordítóval”. Még közös fotót is kért. Rettentő cuki volt.

10. Melyek a kedvenc könyveid, amiket szabadidődben olvasol, és eredeti nyelven vagy fordításban olvasod őket?

Huh, mint a fordítók általában – mert hát ez máshogy nem is menne –, természetesen én is nagy könyvmoly vagyok, ezért nehéz is csak egy (egy pár) kedvencet választanom. De nagyon kedves számomra Deborah Harkness Mindenszentek-sorozata, James Herriot könyvei, a The Agency for Scandal Laura Woodtól és a már említett Divine Rivals. Általában hajlok az eredeti nyelv felé, már csak azért is, mert van ez a fordítói agymanó, hogy ha magyar könyvet olvasok, folyton az jár a fejemben, hogy itt mi lehetett az eredeti szöveg, én mit csináltam volna másként (de angol szöveg olvasásakor meg azon jár az eszem, hogyan fordítanám, szóval nem lehet itt nyerni). De mondjuk van olyan is, amit kifejezetten magyarul szeretek olvasni, mint például James Herriot könyvei – itt kifejezetten a régi, a nyolcvanas években készített fordításokat szeretem –, mert azok tele vannak régi, sok esetben ma már elavult állatorvosi szakkifejezéssel. Meg aztán van olyan könyv is, ami egyszerűen muszáj, hogy mindkét nyelven ott legyen a polcomon – mint például a Mindenszentek-sorozat.

11. Hogyan befolyásolta a fordítói munkád az olvasási szokásaidat és preferenciáidat?
Igazából inkább fordítva történt. Nem azt mondom, volt olyan szerző, akit úgy ismertem meg, hogy fordítottam a szövegét (vagy éppen olyan kiadó adta ki itthon, akiknek dolgozom, és így könnyen tudtam szerezni példányt), de szerencsére már vagyok olyan helyzetben, hogy válogathatok a megbízatások közt, úgyhogy olyan munkákat választok, amiket amúgy is élveznék olvasni. Viszont például, kicsit korhatáros vizekre evezve, személyesen szívesen olvasok erotikusabb dolgokat, fordítani viszont már kevésbé szeretem.

12. Van-e olyan fordítási projekt, amit különösen izgatottan vársz vagy egy olyan könyv, ami az álmaid fordítása lenne?
Álmaim fordítása – olyan megbízatás, ami miatt ki akartam ugrani a bőrömből – igazából már többször is megvolt, de remélem, lesz is még. Egy könyv van most a listámban, amit már izgatottan várok – erre már közel egy éve, hogy megkötöttük a szerződést, azonban önszorgalomból nem volt időm elolvasni, és már nagyon kíváncsi vagyok. Viszont, hogy pontosan mi is ez a könyv, az még titok. Valamint az egyik kiadóval már pedzegetjük egy ideje, hogy de jó lenne, ha egy képregényt is fordítanék nekik – nagyon szeretem a Marvelt –, de hogy ez összejön-e, az még a jövő zenéje.

A Szujer Orsolya által fordított egyes e-könyvek megtalálhatóak a DiBook virtuális polcain! Érdemes megnézni a kínálatot!

Szeretsz elmélyülni egy jó könyvben? Szívesen osztod meg gondolataidat másokkal? Mindig keresel új olvasnivalókat? Szeretnél kedvezményes ajánlatokat kapni, nyereményjátékokon és kihívásokon részt venni? Akkor csatlakozz a DiBook Digitáliskönyv-klubhoz! Csoportunk célja, hogy egy támogató közösséget hozzunk létre a könyvbarátok számára.