A science fiction rajongóinak körében aligha kell bemutatni Markovics Botondot, ismertebb írói álnevén Brandon Hackettet. Első írásai 2002-ben jelentek meg nyomtatásban. A regényei nemcsak az izgalmas cselekményük, hanem a társadalmi kérdéseket feszegető témáik miatt is magukkal ragadják az olvasót.
5
99 pont
1. Milyen élmények inspiráltak arra, hogy íróvá válj? Mikor és hogyan döntötted el, hogy író leszel?
Hét éves koromban kezdtem el olvasni, képregényeket és könyveket egyaránt, és a fantasztikum, science fiction nagyon hamar meghatározta a kreatív érdeklődésemet is. Ezért már nyolc évesen elkezdtem magam is science fiction történeteket is írogatni. Ami aztán a rajzszenvedélyemmel kombinálva a képregények felé terelt pár évre, de tizennégy évesen rájöttem, hogy annyira azért nem rajzolok jól, így inkább visszatértem az íráshoz. Ettől kezdve pedig valahogy természetesnek tűnt, hogy én könyveket fogok írni, amelyeket majd emberek olvasnak. Persze, oda, hogy ez meg is valósuljon, még elég hosszú út vezetett.
2. Mi alapján választod ki egy történet témáját? Mi inspirál a témák kiválasztásában?
Több párhuzamos ötletkezdeményt forgatok magamban folyamatosan, gyakran sok éven át, mire egyik-másik megérik annyira, összegyűlik hozzá annyi ötlet és gondolat, hogy komolyabban elkezdjek vele foglalkozni. A sok ötletből idővel mindig eldől, hogy melyik érdekel éppen a legjobban, illetve, melyik elég érdekes számomra ahhoz, hogy nekiüljek megírni. Szóval, ez egy elég komoly szűrő.
A legutóbbi regényem, a 2023-ban Felfalt kozmosz alapötletét például még 2010-ben találtam ki, ekkor kezdett el érdekelni egy olyan univerzum lehetősége, amelyet másfajta fizikai törvények működtetnek, illetve az, hogy mivel a fény relatíve lassú sebessége miatt a galaxisunknak és az univerzumunknak csak a távoli múltját látjuk (hiszen mire a fény millió, milliárd évnyi távolságból ideér, millió, milliárd év telik el), lehet, hogy a valóság talán teljesen más. Ezt nagyon izgalmasnak találtam ahhoz, hogy elkezdjek köré szereplőket, jövőbeli világot, történetet építgetni, de több mint egy évtizedbe telt, mire kellően megérett a koncepció.
3. Vannak-e különleges rituáléid vagy szokásaid, amelyek segítenek a kreatív munkában?
Fejben nagyon jól tudok mélyedni az aktuális regényem részleteiben például futás közben. Általában egy órát szoktam futni, és tizenöt perc után többnyire elérek a flow-állapotba, onnantól gyakran a következő jeleneteken, fejezeteken gondolkodom.
Ezen túl maximum annyi, hogy mindig zenét hallgatok írás közben, ugyanis ez segít a fókuszálásban, a külvilági zajok, ingerek kizárásában. Hogy milyen zene ez, az hangulatfüggő, de többnyire film- vagy elektronikus zenét választok, amelyekben minimális szöveg, ének van, viszont stimulálni tudjáka az agyamat.
4. Hogyan tekintesz vissza az írói pályád kezdetére? Milyen tanácsot adnál azoknak a kezdőknek, akik szeretnének írni és kiadni könyveiket?
Az írás olyan, mint a hosszútávfutás. Ha valakinek vannak ötletei, történetei, az sajnos önmagában még semmit nem jelent. Ahhoz, hogy valakiből író váljon, rengeteg munkára, tanulásra, de legfőpképp kitartásra van szükség. És szerencsére is.
Mert kell az is, hogy az első könyved meggyőzze egy kiadó szerkesztőit, és áttörje azt az alapvető, de érthető kiadói félelmet, hogy egy ismeretlen író kötetébe fektessenek sok millió forintot. Hiszen ez egy hatalmas kockázat.
Nekem is ez volt a legnehezebb, jó pár évig lebegtem abban az állapotban, hogy volt kész regényem, de mindig csak majdnem kiadták, és végül az első kézirataimat el is tettem a fiók mélyére, mert végül már nem is találtam olyan jónak.
5. Mik jelentik számodra a legnagyobb kihívásokat és örömöket az írás során?
Szeretek kísérletezni, járatlan utakra kanyarodni, így az a legnagyobb öröm, ha nagy a kihívás is. Persze, ez bizonytalanságot s szül, és nem mindig kellemes érzés, amikor a regényszöveg sokáig olyan állapotban lebeg írás közben, hogy azt érzem, nem elég jó, sosem tudom úgy megírni, ahogy szeretném, mert nem elég hozzá a tudásom, de így lesz igazán csodálatos érzés, amikor a végén mégis összeáll a történet.
Nagyon könnyű egyébként íróként belecsúszni a rutinból írás csapdájába, gyorsabban és többet is lehet így írni, de tudatosan kerülöm az esélyét ennek, ezért keresek mindig új kihívásokat az aktuális történetben.
6. Van-e olyan karaktered vagy történeted, amely különösen közel áll hozzád? Ha igen, miért?
Általában mindig a legutolsó regényemet érzem a legközelebb magamhoz, így most a Felfalt kozmoszban szereplő három testvért, Emilyt, Kaitót és Dialit szeretem a legjobban, főleg azért, mert évtizedeken át kíséri el őket a történet: gyerekkorukban elsodródnak egymástól, és különbözőképpen dolgozzák fel a világot fenyegető pusztulás traumáját, majd küzdenek felnőttként a maguk módján.
De persze, ők már készen vannak, elmeséltem a történetüket, úgyhogy most az új regényem szereplőivel ismerkedem, az ő sorsukat formálom, szóval, lassan majd ők veszik át helyüket.
7. Hogyan érzékeled, hogy írásaid milyen hatást gyakorolnak az olvasókra?
Ezt lehet, hogy tőlük lenne érdemes megkérdezni. :) Szerencsére, amit én az olvasói visszajelzésekből, kritikákból többnyire látok, az az, ami nekem nagyon fontos, és amire törekszem írás közben, szerintem egy történet akkor jó, ha képes érzéseket, gondolatokat kiváltani, és az elolvasás után is még ott marad egy ideig az olvasóval. Én nem akarom megmondani, hogy ki mit gondoljon a világról, különböző ideológiákról, társadalmi problémákról, még ha van is véleményem, viszont igyekszem minden oldalról körüljárni azokat a témákat, amelyek éppen érdekelnek. Azt gondolom, a siker titka, hogy az olvasók tudnak ezekhez kapcsolódni, és a felvetett gondolatokon, karakter sorsokon az olvasás befejeztével is elmerengeni.
8. Milyen üzeneteket szeretnél átadni műveiddel?
Nem azért írok, hogy üzenetet adjak át. Általában van egy adott történetem, amit éppen el szeretnék mesélni, viszont ennek azért van egy központi témája, olyasmi, ami engem nagyon érdekel éppen, és ami aztán hatással van arra, aki olvassa.
Például a Xeno című regényem a 2015-ös menekültválság idején íródott, és akaratlanul is beleszűrődött az idegengyűlölet és a tőlünk különböző kultúráktól való félelem, a megértés nehézségei. Az Eldobható testek című könyvem azzal foglalkozik, hogy milyen lenne egy olyan jövőbeli világ, amelyben tetszőleges formájú, nemű testeket tudnánk nyomtatni magunknak, és úgy cserélgetnénk őket, mint a ruhákat. A Felfalt kozmosz pedig amellett, hogy kérdéseket tesz fel az időről és az univerzumról, komolyabban foglalkozik a totalitárius rendszerek és a jólét közti kétes viszonnyal.
Szóval, a regényeim általában engem aktívan foglalkoztató társadalmi alapfelvetésből indulnak ki. Ezek nem üzenetek, hanem engem érdeklő kérdések, amelyeket izgalmasnak tartok körbejárni a magam módján.
9. Hogyan készíted el a háttéranyagaidat a regényeidhez? Milyen kutatási folyamatot követsz?
Ez mindig az aktuális regénytől függ. Folyamatosan olvasók, keresgélek információkat a központi témák kapcsán, aztán mindig kiderül, hogy ebből mennyi kerül bele a szövegbe. Ebben sokat fejlődtem, mert korai regényeimben, szinte mindent, amit csak olvastam, megtudtam, bele akartam írni a regénybe, de manapság arra törekszem, hogy csak a valóban lényeges tudományos részletek kerüljenek bele, és azok is a legérthetőbb formában. Így, aki mélyebben ismeri az adott témát, félszavakból is felismeri, hogy miről van szó, hozzá tudja tenni a mélyebb összefüggéseket, míg, aki nincs otthon a témában, annak is tökéletesen fogyasztható, pont annyit fog olvasni róla, ami minimálisan szükséges a történethez.
10. Milyen jövőbeli terveid vannak? Van-e olyan könyv vagy projekt, amit különösen izgatottan vársz?
Jó ideje dolgozom a következő regényemen, ami valószínűleg jövőre várható majd. Ezt nagyon várom, persze, először azt, hogy elnyerje a végső formáját, mert megint nem a könnyű utat választottam, ami miatt lassabban haladok, mint terveztem, mert egy sor új dolgot próbálok elsajátítani íróilag is ahhoz, hogy meg tudjam írni.
Számomra ez most egy nagyon izgalmas időszak, talán a legjobb időszaka egy regényírás folyamatának, mert kezd minden összeállni, és kezd lassan előbújni az, hogy milyen is lesz pontosan a korábban csak fejben és jegyzetekben létező mű. Kár, hogy egyelőre nem mondhatok róla még semmit. De majd hamarosan.
Ha most találkozol először Brandon Hackett nevével, itt az idő, hogy megismerd a munkásságát! Izgalmas történetei új világokat tárnak elénk. A regényei digitális formában megtalálhatóak a DiBook virtuális polcain. Érdemes megnézni a kínálatot, és beszerezni néhány e-könyvet.
