Tomor Anita napjaink egyik legnépszerűbb szerzője. A gyerekkönyvek után a felnőtt közönséget is megszólította romantikus regényeivel. Történeteinek központi témája a szerelem, érzelmekkel teli történeteivel elvarázsolja az olvasókat. Könyveiben gyakran szerepelnek szenvedélyes szerelmi szálak, gyönyörű helyszínek és inspiráló női főszereplők.
1. Milyen élmények inspiráltak arra, hogy íróvá válj? Mikor és hogyan döntötted el, hogy író leszel?
Mindig nagyon szerettem a könyveket. Magyar-történelem szakos bölcsész és tanári diplomám van, imádok olvasni és utazni. Ami igazán inspirált engem életem során azok a könyvek, az élmények, amelyeket az utazásaim során átéltem a párommal, a családommal, és a tanulmányaim. Volt, hogy egy könyv miatt kezdtem el forgatókönyvírást tanulni, de olyan is történt, hogy egy gyerekkori félelmem legyőzése miatt iratkoztam be műsorvezető képzésre, csakhogy legyűrjem a lámpalázamat, és hogy bebizonyítsam magamnak, a félelmeink nem uralhatnak minket, és képesek lehetünk bármire. Persze ez utóbbi élményemből is regény lett. Így született meg az Imádlak, Los Angeles! című könyvem. Talán még most sem hiszem el igazán, hogy író vagyok. Az íróvá válás részemről egyáltalán nem tudatos döntés volt, sokkal inkább ösztönös. Amikor először észrevettem, hogy mozifilmként futnak történetek a fejemben, késztetést éreztem arra, hogy leüljek és leírjam őket. Így született meg az első regényem, az Álmodtam már rólad, amelyet még egyetemista koromban kezdtem el. Innen indult az írói pályafutásom.
Értékeld elsőként
150 pont
Értékeld elsőként
100 pont
2. Mi alapján választod ki egy történet témáját? Mi ad ihletet a témák kiválasztásához?
Bármi adhat. Egy fotó, egy idézet, egy utazás, egy beszélgetés, egy elolvasott újságcikk, egy megnézett film, amit aztán továbbgondolok. Van, hogy csak ülök a kocsiban és vezetek, mikor eszembe jut egy új regényötlet. Bármiről eszembe juthat egy új történet. Egyszer, amikor a Seychelle-szigeteken jártunk, és épp hajóval mentünk át egyik szigetről a másikra, pusztító, trópusi viharba kerültünk az óceánon. Na, ez adta az ötletét a Veled egy szigeten című regényemnek. Azt a hajóutat azt hittem, túl sem éljük. De legalább a kalandból lett egy szuper kis történet.
3. Vannak-e különleges rituáléid vagy szokásaid, amelyek segítenek a kreatív munkában?
Számomra fontos, hogy csend vegyen körül, hogy ne legyen körülöttem tömeg, hogy ne vonja el semmi a figyelmemet. Ha otthon vagyok és a család is otthon van, akkor nehezebben is megy az írás, mert szívem szerint én is a gyerekeimmel, a férjemmel lennék, de ha leadási határidő van, akkor nagyon kell a munkámra koncentrálnom éjjel-nappal, olyankor jó, ha zenét hallgatok írás közben, az segít kikapcsolni, elmélyülni. Ha, mint Damoklész kardja, lebeg felettem a határidő, akkor van, hogy reggelente jó korán felkelek. Sokkal hatékonyabban dolgozom hajnalban. Tavasztól őszig pedig, amikor jó idő van, a kertben szeretek a legjobban írni.
4. Hogyan tekintesz vissza az írói pályád kezdetére? Milyen tanácsot adnál azoknak a kezdőknek, akik szeretnének írni és kiadni könyveiket?
Én úgy látom, régen sokkal könnyebb volt. A covid előtti világra úgy emlékszem vissza, mint egy virágzó aranykorra. Álmomban nem gondoltam olyan sikerekre, mint amilyeneket akkor elértem. Borzasztóan hálás vagyok, hogy ezeket, mint író, megélhettem. Hogy fent lehettem a sikerlisták csúcsán. Most egy picit nehezebbnek érzem a könyvpiacot. Bolthálózatok szűntek meg, az árak az egekben, az inflációnak köszönhetően a vásárlóerő is megcsappant, ami most sikerkönyvnek számít, régen a sikerlista közelébe se biztos, hogy kerülhetett volna, mert jóval nagyobbak voltak az eladási számok. Rengeteg új szerző született. Új social media felületek tarolták le a piacot. Manapság, aki nem ért az új platformokhoz, trendekhez, marketinghez, az lemarad. Sokszor nem is feltétlenül azok a népszerű szerzők, akik jól írnak, sokkal inkább azok, akik jól marketingelik magukat, vagy akiket jól marketingelnek. Nehéz kitűnni. Sokan nem is tudnak hihetetlenül tehetséges szerzőkről, vagy szuper jó könyvekről, mert nem jut el hozzájuk az információ, hogy egyáltalán léteznek. Talán az az egyik legfontosabb tanácsom a kezdő íróknak, hogy sose adják fel! Ha az az álmuk, hogy írók legyenek, akkor valósítsák meg az álmukat! Nem könnyű ez a pálya, ahogy egyik szakma sem az. Hatalmas türelem és önfegyelem kell ahhoz, hogy egy regény kézirata megszülessen. És még nagyobb türelem és kitartás ahhoz, hogy aztán a kéziratból kézzelfogható könyv legyen. Az író munkája nem csak abból áll, hogy megírja a történetét, az utómunkában is ki kell vennie a részét, és ahogy már említettem, marketingelnie is kell önmagát. Minden munkafolyamat kőkemény, és egyáltalán nem biztos, hogy a kitartó munka egyszer megtérül. Én mindig optimista voltam. Úgy gondolom, ha valaki ezt a szakmát szerelemből csinálja, azért, mert szeret írni, az látszik, és én hiszek benne, hogy az olvasók szívéhez így is el lehet jutni, nem csak marketinggel, hanem szavakkal, a könyveinkben leírt sorainkkal is. Mert, ha tetszik, amit írunk, arról beszélni fognak, és ha a szóbeszédnek híre megy, az el fog juttatni a sikerlistákig így is, úgy is. Régebben legalábbis ez így volt.
Mindemellett azt is gondolom, ha valaki az írásból szeretne megélni, annak nem elég, hogy szeret írni, a sikerért folyamatosan, kitartóan dolgozni kell, de ez így van minden más területen is. Nem elég, hogy egyszer megírtam egy könyvet, mert az olvasók gyorsan elfelejtenek, hiszen a könyvesboltokban könyvekből van választék bőven. Amit még tanácsolhatok, amellett, hogy írtok, olvassatok sokat, mert ez is fontos az íráshoz. Mindenkinek milliónyi örömet, és sok sikert kívánok ezen a pályán!
5. Mik jelentik számodra a legnagyobb nehézséget és a legnagyobb örömöt az írás során?
Minden regényem megírásakor van egy pont, amikor úgy érzem, nem bírom megírni a történetet. Hogy ez túl nagy falat nekem. De aztán valahogy összerakom fejben, túllendülök és megszületik a kézirat. Euforikus élmény, amikor érzem, hogy befejeztem, vége, benne van minden, amit szerettem volna, olyan lett, amilyennek akartam, elképzeltem. Egy regény megírása után általában azt is érzem, hogy olyan mintha végig éltem volna rengeteg életet. Mintha megtörtént volna velem is az egész, amit leírtam és ettől öregedtem volna. De ez csupán mindig egy pillanatnyi érzés, utána elmúlik. A legnagyobb öröm és boldogság az, amikor tudom, hogy elkészültem és valami igazán jót alkottam.
6. Van-e olyan karakter vagy történet, amely különösen közel áll hozzád? Ha igen, miért?
Mindegyik történetemet imádom. Bármikor, bármelyiket nagyon szívesen visszaolvasnám és vissza is szoktam, de talán a Nyolc éjszaka című regényem az, amit bármikor, ha visszaolvasom, eszembe jut New York és elönt a boldogság, az édes nosztalgia. Trish, a történet női főszereplője Angliából utazik New Yorkba. Soha életében nem utazott, nem látott még felhőkarcolót. Ryan, a másik főszereplő egy híres, amerikai színész. A véltlennek vagy talán a sorsnak köszönhetően egymás mellé szól a repülőjegyük. Így kezdődik a történet, és aztán nyolc éjszaka alatt sikerül végérvényesen egymásba szeretniük, miközben mindketten rengeteget tanulnak a másiktól. A női főszereplő kicsit emlékeztet a fiatalkori önmagamra. Arra a lányra, aki egykor voltam, aki mindennél jobban vágyott arra, hogy világot lásson, hogy alkosson, hogy egyről a kettőre jusson. Anno én is nagyon vágytam New Yorkba, és minden egyes általam megélt rácsodálkozást és élményt igyekeztem belevinni a történetbe, hogy az olvasó maga is úgy érezze, amikor olvassa a regényt, hogy ott jár a helyszínen. Minden regényem helyszínével így vagyok, pontosan úgy és olyannak igyekszem leírni a látványosságokat, nevezetességeket, tájakat, amilyenek azok valójában. Amilyennek akkor láttam őket, amikor ott jártam.
4.5
100 pont
7. Milyen üzeneteket szeretnél átadni műveiddel, és hogyan érzékeled, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak az olvasókra?
Amikor olvasok, számomra akkor jó egy könyv, ha a fotelben ülve is képes kiszakítani a valóságból. Ha messzire repít, bele a történetbe. Olyankor megszűnik körülöttem a világ és elfelejtek mindent. Én is ilyen történeteket szeretek írni, ha szereplőimmel együtt utazhatok, nevethetek, sírhatok. Annyi sok rossz dolog van a világban, én emiatt ragaszkodom ahhoz, hogy olyan történeteket írjak, amelyekkel boldogságot csempészhetek az olvasók életébe. Szeretem a happy endeket, mert legalább a könyvekben legyen minden jó, ha a vége jó, ha már a való életben ez nem mindig van így.
8. Melyik volt az a jelenet vagy könyv, amelynek megírása a legnagyobb kihívást jelentette számodra és miért?
A most olyan divatos szóval élve, a spicy jeleneteket mindig kicsit nehezebben írom meg, és legszívesebben nem is akarnám, hogy bárki elolvassa őket. Mindig felhívom a legjobb barátnőmet, amikor elküldöm a szerkesztőmnek a kézirataimat, és mondom neki, hogy most legszívesebben elásnám magam egy jó mély verembe, mert ez annyira ciki. Mármint az, hogy vannak szavak, mondatok és kifejezések, amiket leírok, és azokat más elolvassa! Közben meg tudom, hogy az a történet része, hiteltelen lenne, ha nem írnám le a valóságot. Szóval mindig jót nevetünk a barátnőmmel, amikor befejezek egy regényt, és mesélem neki, hogy na most égek, mint a Reichstag, mert most olvassa át a szerkesztőm először a regényt. A másik ilyen kihívás, a mondta, említette, lehelte típusú kifejezések a dialgósukban. Hát ezektől a falra mászom, nincs türelmem hozzájuk, hogy ezeket választékosan fejezzem ki, mert úgy érzem erre nincs elég szavunk, és mert már mindet használtam valamilyen formában.
9. Hogyan készíted el a háttéranyagaidat a regényeidhez? Milyen kutatási folyamatot követsz?
Az első és legfontosabb szabály nálam az, hogy járjak a helyszíneken, amelyekről írok. Ez alól kivételt képez, ha fantasyt írok, mert akkor értelemszerűen nem járhattam még a helyszínen, hiszen az egy elképzelt, kitalált világ. A másik szabályom, hogy ismerjem minél jobban szereplőimet, tudjak róluk mindent, elvégre akkor tudok a fejükkel gondolkodni, az ő nézőpontjukból írni, ha tudom, mit miért tesznek, vagy mit miért mondanak. Ezekhez jegyzeteket készítek. Minden regény, történet más-más kutatómunkát igényel.
10. Milyen jövőbeli terveid vannak? Van-e olyan könyv vagy projekt, amit különösen izgatottan vársz?
Alig várom, hogy valamennyi történetemet el tudjam hozni az olvasóknak. Hogy megírhassam az összes ötletemet, és befejezhessem a megkezdett regényeimet. Amit most talán a legjobban várok, az a nyári és a karácsonyi regényem. A nyári egy romantikus regény lesz, amelyben a főszereplők mindketten házasok, és az, hogy észreveszik, vonzódnak egymáshoz, igencsak összekuszálja az életüket. A karácsonyi regényem pedig a tervek szerint egy romantikus történelmi/fantasy regény lesz, amely egy csodaszép kastélynál fog játszódni. Tizenhét éves koromban három hónapot volt szerencsém Németországban, a neuschwansteini kastélynál tölteni, és már akkor tudtam, hogy arról a kastélyról egyszer írni fogok egy regényt. Remélem, mindkét történetem nagyon fog tetszeni majd az olvasóknak!
Tomor Anita digitális könyvei megtalálhatóak a DiBook virtuális polcain. Érdemes megnézni a kínálatot, és beszerezni néhány különleges regényt.
