"Az alkotó embert az olvasók teszik íróvá" - interjú John Cure íróval

Megosztás:

blog image

Hogyan tekint vissza az írói pályája kezdetére? Vannak-e különleges rituáléi vagy szokásai, amelyek segítik a kreatív munkában? Milyen tanácsot adna azoknak a kezdőknek, akik szeretnének írni és kiadni könyveiket? Mik jelentik számára a legnagyobb kihívásokat és örömöket az írás során? Milyen jövőbeli tervei vannak? John Cure íróval beszélgettünk.

 

John Cure regényei komoly lélektani mélységgel bírnak. Művei központi témái közé tartoznak az emberi psziché rejtett rétegei, a félelem, a bűntudat, és a múlt traumáinak feldolgozása. 

 

1. Milyen élmények inspiráltak arra, hogy íróvá válj? Mikor és hogyan döntötted el, hogy író leszel?

Azt szoktam mondani, hogy az alkotó embert az olvasók teszik íróvá. Szóval, azt hiszem azt döntöttem el tíz évvel ezelőtt, hogy nekem sok olvasóm lesz. Egyébként mióta az eszemet tudom, mindig szerettem történeteket kitalálni és mesélni. Kisiskolás koromban ez főleg képregények formájában valósult meg, hiszen jól rajzoltam és sok képregényt olvastam. Ahogy idővel aztán felfedeztem magamnak a regényolvasás örömét, azonnal tudtam, hogy ezt a kifejezési formát is ki kell próbálnom. Égetett a vágy, hogy a történeteket, amiket kitaláltam ne szövegbuborékokba írjam és képkockákba rajzoljam, hanem prózaként papírra vessem. Végül ez sokkal izgalmasabb és csodálatosabb dolgot adott, hiszen az olvasóval itt közösen alkotjuk meg a történetet. Ő is hozzá teszi a maga részét, amikor az általam leírt jelenetek a fejében életre kelnek. Végül a sorsfordító az volt, hogy a kisérleteket és próbálkozásokat publikálás követte. Az első regényem, a Hontalan lelkek a boltokba került, és a horrorrajongók körében azonnal nagy sikert aratott. A regény azóta négy kiadást élt meg, és a történet trilógiává bővült. A Hontalan lelkek sikere után úgy érzetem, hogy most vagy az lesz, hogy mindent annak rendelek alá, hogy írok, és rendszeresen publikálok, építve az olvasótáborom, vagy megmaradok a lelkes próbálkozók közt, a futottak még kategóriában. Így visszanézve ez az elhatározás mindenképpen sorsfordító volt az életemben.    

 

2. Miért éppen a misztikus thriller és horror műfaj mellett döntöttél? Mi inspirált ezeknek a témáknak a választására?

Valójában még csak az sem igaz, hogy ez a két zsáner, ami mellett letettem a voksom. Való igaz, hogy az első  nagy sikereket horror és misztikus thrillerekkel értem el. De mindig is szerettem kísérletezgetni, zsánereket átjárhatóvá tenni, amit az olvasók nagyon jól fogadtak. Novemberben jelenik meg a tizenkettedik regényem, és ebből csak a Hontalan lelkek trilógia ami horror. Ha kiragadok néhány sikerkönyvem, a Hamu egy misztikus melodráma, A Fekete esernyős férfi kalandregény soft sci-fi elemekkel, az Istentelen vidék természetfölötti thriller, Az ártatlanság vámszedői, és az egész Medúza krónikák bűnügyi kémthriller, ahogy az idén novemberben boltokba kerülő Nukleáris tél pedig egy posztapokaliptikus disztópia lesz. Soha nem műfaji keretek közt gondolkodom. Van egy sztorim, amit elakarok mesélni. Aztán majd kerül rá egy zsánercímke, mert a kereskedelem szempontjából van jelentősége. Számomra nincs. Én csak történeteket mesélek a legjobb tudásom szerint.

 

3. Vannak-e különleges rituáléid vagy szokásaid, amelyek segítenek a kreatív munkában?

Nem tudom, hogy mennyire rituálé, de a ráhangolódásnak része, ahogy hozzákezdek az íráshoz. Kirakom az íróasztalomra a ThinkPadot, kiválasztom a hangulathoz illő zenét, magamra zárom az ajtót, hogy a macskák ne mászkáljanak a billentyűzeten és ne tereljék el a figyelmem, aztán alámerülök az alkotásban. Mindig két órát dolgozom egyhuzamban. Aztán feljegyzem, hogy hol tartok karakterszámban, vagy szavak számában. Ezt mindig vezetem, mert látom hogyan haladok. Ez például elképzelhetetlen számomra, hogy ne jegyezzem fel. Szóval ha vannak az írással kapcsolatos szokásaim, azt gondolom, azok ebben merülnek ki.

 

4. Hogyan tekintesz vissza az írói pályád kezdetére? Milyen tanácsot adnál azoknak a kezdőknek, akik szeretnének írni és kiadni könyveiket?

A legfontosabb, hogy nagyon sokat kell olvasni, és nem szabad leragadni egy műfajnál. Ahogy nem szerencsés az sem, ha egy író nem olvas klasszikusokat a világirodalomból, vagy épp kortársakat. Sok kezdő írótól hallom, hogy nincs ideje olvasni. És írni meg van? Én nem hiszek abban, hogy valaki jól fog tudni írni, ha nem olvas nagyon sokat. Aztán elengedhetetlen, hogy legyen kitartó és türelmes. Gyorsan ez nem megy. Ha megjelent, akkor az olvasótábort fel kell tudni építeni. És ha nem azon van, hogy közben már a második és harmadik könyvét írja, amik szintén meg tudnak jelenni, akkor a lehetőség el fog menni mellette. Én leginkább azt látom, hogy az olvasótábort nem egy regény építi fel, hanem több. Tehát olvasni és írni kell. Sokat.

 

5. Mik jelentik számodra a legnagyobb kihívásokat és örömöket az írás során?

Az írás önmagában egy örömforrás. Kiteljesedek benne, és élvezem minden pillanatát. Ha már a történetben élek, akkor az egy varázslat. Én egy tudatmódosult állapotnak élem meg. A kihívást pedig mindig az jelenti, hogy melyik történetet tápláljam a sok ötlet közül, ami a fejemben kavarog, és küzdenek azért, hogy világra jöhessenek. Végül az vált be, hogy nem jegyzetelem le, így hagyom, hogy az életképes ötletek megmaradjanak, ami pedig feledésbe merül, azért vélhetően nem volt kár. Egyébként számomra a legnehezebb, hogy elkezdjem írni. Néha hetek elmennek azzal, hogy nem bírom rávenni magam, az új történetre. Pedig már nagyon foglalkoztat, de mégis van bennem egy ilyen blokk. Aztán ha leülök végre, akkor átszakad a gát.

 

6. Van-e olyan karakter vagy történet, amely különösen közel áll hozzád? Ha igen, miért?

Minden regényem karaktere közel áll hozzám. A jók és a rosszak is. Hiszen ha jól végzem a dolgom, akkor nem papírfigurák, hanem élettel megtöltött szereplők, akik pont ahogy való életben nem csak jók, és nem csak rosszak. Árnyaltak. Döntéseket hoznak, és helyzeteknek megfelelően a múltjuk és a személyiségük alapján reagálnak. De ha mindenképp választanom kellene, akkor kettőt mondanék. Mindketten központi karakterek. Az egyik az Istentelen vidék című regényem oknyomozó újságírója, Fülöp Kristóf, a másik pedig Huszti Nimród, aki a Medúza- krónikák kulcsfigurája. Mindketten közel állnak hozzám, hiszen Fülöp Kristófnak a gyerekkorom kedves, falusi emlékeiből adtam, míg Huszti Nimród karaktere a felnőtt éveimben megélt eseményekből táplálkozik.    

 

7. Hogyan érzékeled, hogy írásaid milyen hatást gyakorolnak az olvasókra?

Könyveim intenzív érzelmi és pszichológiai hatást gyakorolhatnak az olvasókra. Mivel műveim minden esetben lélektaniak, így az olvasók mélyen belemerülhetnek a szereplők belső világába, sőt, gyakran azonosulhatnak a félelmeikkel, kétségeikkel, bűntudatukkal és elfojtott traumáikkal. Az ilyen típusú irodalom általában erős érzelmi reakciókat vált ki, ami többféleképpen befolyásolhatja az olvasókat. A lélektani könyveim  önreflexióként is működnek. A pszichológiai rétegek feltárása arra késztetheti az olvasót, hogy saját életére, múltjára és belső konfliktusaira is reflektáljon. A karakterek vívódásai és küzdelmei mélyebb gondolatokat ébreszthetnek az olvasóban arról, hogyan dolgozzák fel a traumákat, a bűntudatot vagy a múlt hibáit.
De az olvasó átélheti a katarzis élményt is. Könyveim segíthetnek a nehéz, nyomasztó érzések feldolgozásában, hiszen a feszültség feloldása megkönnyebbülést hozhat az olvasó számára.
Abból tudok kiindulni, amit a dedikálások alkalmával mesélnek, vagy azokra a visszajelzésekre, amiket leírnak nekem. Gyakran találkozom azzal, hogy erőt adott nekik bizonyos élethelyzetekben. Például egy mérgező párkapcsolatban, hogy ki tudjanak törni, és új életet merjenek kezdeni. De a legfontosabb, hogy elérem a célom, hiszen mindenki azt mondja, hogy amikor a könyveim olvassa, akkor azokra az órákra teljesen ki tudja zárni a külvilágot. A saját a élete nehézségeiből és tompaságából ragadják ki a történetek. És persze a leginkább szívet melengetőbb számomra, hogy már tucatnyi embert ismerek, akik az én könyveim olvasva, és a sikerem látva fordultak szintén az írás felé, és abban találták meg önmagukat.  

 

8. Milyen üzeneteket szeretnél átadni műveiddel?

Minden regényemnek van egy központi témája. Olyan témák, amik engem is foglalkoztatnak. Regényeim az olvasóim és kritikusaim szerint is komoly lélektani mélységgel bírnak. Műveim központi témái közé tartoznak az emberi psziché rejtett rétegei, a félelem, a bűntudat, és a múlt traumáinak feldolgozása. Arra is próbálom felhívni a figyelmet, hogy az emberi elme sötét zugai mennyire képesek formálni és megváltoztatni az emberek tetteit, döntéseit. Könyveim gyakran mutatnak rá, hogy a múlt elkerülhetetlenül befolyásolja a jelent és a jövőt.  
Regényeimben foglalkoztam már a parafenoménokkal és bioenergetikával, a magyarországi boszorkányüldözéssel, az internetes ismerkedés veszélyeivel, a szexuális kizsákmányolással, a hit erejével és fontosságával, a párkapcsolati erőszakkal, a mássággal és elfogadással, nemzeti kisebbségekkel, és sorolhatnám. Miközben valójában minden regényem egy különös szerelmi történet is egyben.  
A novemberben megjelenő legújabb regényem, a Nukleáris tél, pedig egy érzelmekkel teli történet a túlélésről, a családi kötelékekről és az emberi lélek kitartásáról.

 

9. Hogyan készíted el a háttéranyagaidat a regényeidhez? Milyen kutatási folyamatot követsz?

Nálam minden könyvet kutatómunka előz meg, és közben is folyamatosan keresem és ellenőrzöm az információkat, amit leírok. Mivel a történeteim korrajzok is, így nem hazudhatok. Mindennek alaposan utána járok, még akkor is, ha eleve a saját szakterületemhez kapcsolódik, és személyes tapasztalatom van benne. Ma ebben az infokommunikációs társadalomban minden szükséges adat elérhető az interneten, digitális adatbázisokban, és hiteles forrásokat lehet használni. Például nem kellett órákat tölteni egy könyvtárban vagy levéltárban ahhoz, hogy A boszorkány hagyatéka című regényemhez a szegedi boszorkánypert kutassam. A perek anyagai elérhető volt digitalizálva az interneten. 
Ez nagyon megkönnyíti a munkámat, és elengedhetetlenül fontosnak is tartom. Hiszen a tényszerűség és az életszerű környezet a fikciót is hihetőnek és könnyen befogadhatóvá teszi az olvasó számára.

 

10. Milyen jövőbeli terveid vannak? Van-e olyan könyv vagy projekt, amit különösen izgatottan vársz?

A jövőbeli terveket nem szeretem előre elárulni. De mindig dolgozok valamin és most is több könyvtervem van. Vagyis nagyon pontosan tudom, hogy jövőre milyen könyvvel jövök ki.
Jelenleg a legújabb regényem megjelenését várom. A Nukleáris tél november közepén kerül a könyvesboltokba. A történet a nagyon közeli jövőben játszódik, egy globális atomháború után. Egy sötét, poszt-apokaliptikus világban, ahol a túlélők a háború által elpusztított Földön küzdenek a mindent elborító fagy és sugárzás ellen. A történet középpontjában Noa, egy tapasztalt katona áll, aki kétségbeesetten próbálja megmenteni eltűnt húgát, Lilyt. A lányt a könyörtelen Életfosztók elrabolták, és a rettegett Vágóhídra akarják vinni, ahol emberi áldozatokat ejtenek. Az út során Noa nemcsak a fizikai világ könyörtelenségével néz szembe, hanem saját belső küzdelmeivel is. Ebben a világban egyetlen társára, Mirára támaszkodhat, akivel mély, bonyolult kapcsolatot ápol. Mira nemcsak szövetségese, hanem érzelmi menedéke is a kegyetlen környezetben. Kapcsolatuk egyszerre hoz reményt és belső vívódást Noának, miközben mindketten szembesülnek saját múltjukkal és titkaikkal. 
Szóval az olvasókra ismét egy izgalmas, feszült, és érzelmekkel teli utazás vár.

 

John Cure e-könyvei megtalálhatóak a DiBookon! Érdemes beszerezni néhány digitális könyvet! A tizenegy regény között mindenki megtalálja a kedvencét. A tizenkettedik regény, a Nukleáris tél című könyv pedig hamarosan megjelenik, és egy posztapokaliptikus disztópia lesz.

Előző

Stephen King, a horror királyának munkássága