A sorstörő, vagy éppen sorsokat felemelő történetek sohasem érnek véget a diktatúra bukásával, a kor (test)szagát, a leheletét érezzük, a túlélés csodáját látjuk gyermekeink mosolyában is.

Évekig, csaknem tíz éven keresztül készültek ezek az olykor tragikus, máskor humoros, vidám, de leginkább tragikomikus történetek, amelyek a Ceuşescu féle diktatúra működését írják le sajátos, mindig az áldozat különleges szemszögéből. Egy részük velem és legszűkebb környezetemben történtek meg, másokat hallottam, de olvashatnak itt olyan anekdotákat is, amelyeket elmeséltettem.

A vegyes műfajú kötetben néhány novella is található, ezek is a huszadik század második felének egyik legdurvább, Európában talán a legszörnyűbb diktatúrájának természetrajzát adják. A sokszor groteszk, egyben abszurd történetek mögött pedig szinte minden esetben ott lebeg kísértetként maga a kondukátor, de a mindekori imádott, gyűlölt vezető is. A mai napig csak humorral képes az ember feldolgozni. Így volt ez akkor is. A történeteket mi vidámítottuk magunk köré. Ma már egy nagy-nagy, országnyi, európányi vidám, életmentő kocsmában ülünk és szórakoztatjuk akkori és jelenkori önmagunkat. 

A sorstragédiák egyre humorosabb, egyre viccesebb, egyre szellemesebb, egyre szürreálisabb történetekben élnek tovább. Olyan most már, mintha nem tehettünk volna mást – kitaláltuk. (Kőrössi Péter József)