Zöld dió

Volt egyszer – három és fél évtizeddel ezelõtt – egy sikerregény. Egy kamaszregény – kamaszokról szólt, kamaszoknak. Egy lányregény – lányoknak, fiúknak, szülõknek. Palotai Boris (1904–1983) regénye az 1968-as esztendõ jelentõs irodalmi eseménye volt. „Kategóriákba rázni valakit kényelmesebb, mint megfejteni” – mondatta hõsével annak idején az írónõ, s a megfejtésre vállalkozott: annak kiderítésére, mi miért van úgy, ahogy van, ki miért lesz olyan, amilyen lesz. Könyve a kamaszvilág ma is idõszerû kérdéseirõl szól – mai olvasóknak. Élvezetes meseszövése, eleven, árnyalatokban gazdag, jókedvû-ironikus nyelve ma is könnyen sikerregénnyé teheti mûvét. Hiszen azok a kamaszok, akikrõl egykor írt, ma már nagymamák, nagypapák, s unokáikban néznek szembe egykori önmagukkal…