Wolfgang Borchert (1921–1947) annak ellenére a második világháborút követő német irodalom jelentős szerzője, hogy irodalmi munkássága fiatalon bekövetkezett halála miatt nagyon korán lezárult. Rövidtörténetei, ezeknek hangvétele annak a tarvágásként is emlegetett időszaknak jelentik a nyitányát, mely mind tematikusan, mind poétikailag elszakadni kívánt a második világháborút közvetlenül megelőző német irodalom megszólalásmódjaitól, és ezzel egyidejűleg új alapokat akart teremteni az irodalom közege, műhelyei, közlésmódjai számára. Ebbe a törekvésbe illeszkedik az összegyűjtött munkákat tartalmazó kötetben található dráma (Az ajtón kívül), továbbá mind a rövidprózai alkotások, mind a költemények. A halála évében megalakult és a német irodalom tendenciáit utána hangsúlyosan meghatározó Gruppe 47 elnevezésű írócsoport nem véletlenül tekinti saját közvetlen előzményének Borchert ugyan terjedelmileg nem nagy, viszont megszólalásmódját, poétikai megalkotottságát és tematikus csomópontjait illetően mégis jelentős munkásságát.
