Sajátságos jelenség! Leány regéket ír, lapot szerkeszt, bírál, bölcselke­dik; leszáll az emberi lélek mélységeire, szenvedélyeket taglal, magya­ráz, s amellett lelkében oly szelíd s gyermekded, mint a panzióból ki­került leányka. Az emberi dolgokat mozgató rugók közönséges voltát, a szenvedélyekre való törekvés aljasságát, a gyűlölet és irigység förtel­meit nem ismerte – soha nem is tudta leírni. Eszményi volt világné­zete. „Virágregéi”-ben csak annyi költői van, mint „Aranyfüst”-jében. Az ő tehetségének ereje merész képzelmében, s előadásának férfias plasztikájában rejlik; s még valamiben: tág látókörében s tapintatában. Bátran állíthatjuk: nincs írónő Magyarországon – s külföldön is kevés van –, ki vele e tekintetben fölvehette volna a harcot.
Gróf Zichy Géza