Vihar az akváriumban

Eben a regényben rögtön fel lehet ismerni a vérbeli írót, ábrázolóereje meglepő; határozott ösztönössége, megfigyelő-képességének gazdagsága elismerésre méltó. Atmoszférát tud teremteni s eleven életet, története belülről, önmaga erejéből áll össze kerek egésszé, minden különösebb cselekmény segítsége nélkül. Különösen három alakja kitűnő: a szoknyabolond ügyvéd; hervadó s tragikai tehetséggel féltékeny felesége, s a fogadott leány, - ez a szép, ravasz, komisz teremtés, a legeslegutolsó kor mindenre felvértezett lánytípusa. Nem lírikus hajlamú ember alkotta őket, józan, éles realizmus fényében születtek. Az író legtöbb árammal az okos tárgyilagosság vonalán halad, nehezebben tud megbirkózni a lírai elemekkel - legkevésbé eleven alakja, kit pedig gondos szeretettel rajzol, a tönkrement nagyúr, aki titokzatos múltjával és előkelő magányával kelt a kíváncsi panziólakók közt naivul romantikus feltűnést. Schöpflin regényével megmutatta, hogy a kritikusi talentumon kívül másfajta erő is él benne. Mint kritikus akármilyen pontosan és biztosan képes meglátni műben és emberben a sajátost s lényegest, ez mégiscsak vélemény és ítélet a dolgokról. Regényében azonban ábrázolja az embert és atmoszféráját. S ez már par excellence regényírói kvalitás. (Török Sophie)