„Ursule jobb kezében az imakönyvet, a másikban meg napernyõjét tartva, keresztapjába karolt azzal a természetes bájjal, amellyel a szép nõk szép nõi mesterségük legnehezebb feladatait is megoldják. Ha igaz, hogy a gondolkodás mindenben visszatükrözõdik, joggal mondhatjuk, hogy ez a magatartás isteni egyszerûséget fejezett ki. Ursule hálóköntös módjára szabott, s kék szalagokkal díszített fehér muszlinruhát hordott. Gallérját, amelyet a ruháéhoz hasonló szalagcsokrok kapcsoltak egybe, ugyancsak kék színû széles szalag szegélyezte véges-végig, s alatta észrevehetõ volt felsõtestének szépsége. A sok kék, a szõkék szépítõszere, varázslatosan kiemelte nyakának tompa-fehér színét. Hosszú, lebegõ végû kék öve karcsú, de hajlékonynak tûnõ alakra engedett következtetni, ami tudjuk, a nõi nem egyik legcsábítóbb varázsa. Szalmakalapját ugyancsak kék szalagcsokrok díszítették, de nagyon takarékosan, s szalag erõsítette állához, ami egyrészt kiemelte a kalap vakító fehérségét, másrészt cseppet sem homályosította el a szõke szépség arcbõrének makulátlan tisztaságát…”