Sok verset írtam lovagkoromban,
Két-három év, ami ellobban
Bármely ember életében,
De meghatározó volt az enyémben,
Tele romantikával és szenvedéssel,
Gondolatokkal, évődéssel.
Húsz sem voltam, s bohó,
Szerelmesen naiv rímfaragó.
A világ sokat változott azóta,
Felnőttem már nagyobbra,
S nem írok már rímeket,
Kevesebbet szenvedek.
De a szerelem egy ilyen műfaj,
Lesz belőle több ezer sorral,
Így múlt el a fiatalságom,
Egy romantikus birodalom.
Ne várj mély rímeket,
Csak hétköznapi életet,
Nincsenek mély gondolatok,
Csak az, amit adhatok:
Fiatalkori önmagamat,
Akkori lovagkoromat.
