A nagy francia álmodót többször is foglalkoztatta az emberi élettér – és vele az urbanizáció – kiterjesztése az egyáltalán nem szokványos régiókba, így a tengerre (l.: Az úszó város, az ÚK nem ismertette) vagy a levegőbe (l.: Hódító Robur, 820904). E regényében azonban egészen másfajta, a technikai civilizációtól érintetlen város képe jelenik meg: a közép-afrikai dzsungelek áthatolhatatlan sűrűjében bukkant rá az író fantáziája egy levegőben épült városra. ; A kalandkereső francia Max Huber és a gyakorlatias amerikai John Cort egy elefántcsont-kereskedő karavánjával indul útnak, hogy több éves kereskedelmi ügynöki munkájuk egyhangúságát egzotikus kirándulással színesítsék. Három hónapig utazgatnak az ősvadonban, amikor az annyira remélt izgalmas és rendkívüli esemény bekövetkezik: a megvadult elefántcsorda eltiporja a karavánt, összezúzza minden úti készségüket. Huber, Cort és a Khamis nevű, igen derék szerecsen kalauz csak a puszta életét mentheti meg, mindenüktől megfosztva maradnak a Kongó folyó egyik mellékágát övező őserdőben. A három elszánt férfi – és egy, általuk az emberevőktől megmentett néger kisfiú – útnak indul, hogy elérjék az Ubangi folyót, amelyen letutajozhatnak a Kongó menti európai telepekre. Viszontagságos vándorlásuk során rábukkannak az évek óta eltűntnek hitt Johansen dokor nyomaira, aki egykoron azért érkezett e vad vidékre, hogy megfejtse a majmok „beszédének” titkát. Kiszolgáltatott helyzetükben persze gondolni sem mernek a német professzor fölkutatására, a maguk életét mentik a tutajon, mígnem egy váratlanul előbukkanó zuhatagnál szerencsétlenül járnak. Mikor a zuhanás után a három férfi föleszmél, különös helyen találja magukat: a levegőben. A vagdi törzs ugyanis a dzsungel sűrű fáinak lombkoronáján, az ágak, liánok szövedékén alakította ki a maga sajátos, primitív városát; megmentőik – a furcsa beszélő „majmok” – ide hozták Hubert, Cortot, Khamist és a kis bennszülött fiút. A vendégszerető, jámbor „népség” jól tartja a szerencsétlenül jártakat, csak épp nem ereszti őket további útjukra. S miközben ezek a szökés terveit fontolgatják, meg kell bizonyosodniuk, hogy igenis léteznek a majom és az ember közötti félállapotot megtestesítő beszélő lények; királyuk pedig nem más, mint az eltűntnek hitt Johansen doktor. Egy mámorba fúló vagdi népünnepély káoszát kihasználva sikerül elérniük az Ubangi folyót, egyetlen reményüket a szabadulásra. ; A regény alaphelyzete számos Verne-regényből ismerős: főszereplői a civilizációtól ezer kilométerekre, a maguk erejéből kell hogy megküzdjenek életben maradásukért a természet erőivel, a vadakkal és a bennszülöttekkel, miközben rengeteg tapasztalatra tesznek szert, testközelből ismerik meg a közép-afrikai flóra és fauna jellegzetes egyedeit, s fölismerik, hogy az ősvadonban csak magukra számíthatnak: erejükre, kitartásukra és áldozatos segítőkészségükre. A nemes emberi tulajdonságok a dzsungelben is átsegítik a veszedelmeken a hősöket. – Izgalmas meseszövésű, sok természetismereti tudnivalót hordozó kalandregény, amelynek hasonmás kiadását az eredeti hangulatot árasztó Roux-metszetek illusztrálják.
