Szellemes, kedvesen és megértõen kaján, az emberi gyengéket tipikus nõi éleslátással tollhegyre tûzõ, hosszabb-rövidebb írások sorakoznak egymás után Palotai Boris új kötetében. A mindennapokból ellesett alakok, figurák, típusok és sorsok tûnnek fel egy-egy pillanatra ezekben az írásokban, a manöken pl., aki kihízik a munkakörébõl, vagy a mellõzött nõ, akinek egyetlen vágya, hogy egyszer az életben õ késsen el a randevúról, a szürke hivatalnoklány, akinek az életformáját teljesen felborítja a kölcsön-fridzsider, és így tovább. Nem „hõsök” tehát, de nem is „ördögök”, s az írónõ a kötet ironikus címével is arra szeretne utalni, hogy nem is olyan biztos, mennyi ezekben a dolgokban a „hiba”, és mennyi az örök emberi gyengeség, ami mindenkor elválaszthatatlanul hozzátartozik a hétköznapok történetéhez, az emberi élethez.