„Aki azt kigondolta, hogy két asszony fõzzön egy konyhán, az igen tréfás ember lehetett: szerette a vígjátékokat. Pedig a régi idõkben erre számtalan eset fordult elõ. Akkor még nem építették a házat úgy, hogy tíz ember lakjék tíz külön barlangban, minden szobához legyen egy odú, amibe oda legyen szorítva egy vas takaréktûzhely, hanem megépítették a házat örök idõkre, erõs boltozatokkal, hogy tûzveszély idején be ne égjen, jó tágas szobákat csináltak, hogy egyben elférjen az egész család, az hálószoba, fonószoba, dolgozószoba lehessen, hogy ne kelljen télen annyi kályhát fûteni, vendégeket is lehessen benne elfogadni, meg a rétestésztát kinyújtani, a gyerekeknek, ha lesznek, a leckéjüket megtanulni, helye legyen négy ágynak, pamlagnak, tizenkét bõrszéknek, az üveges pohárszéknek, a ruhás almáriumnak, a ,tetejébe rakott ecetágyas üvegekkel, meg az úr íróasztalának, melynek alsó fiókja levéltár, a hátmöge könyvtár, meg az asszony s kisasszony varróasztalának, meg a két leánycseléd rokkáinak, idõközönkint a bölcsõnek, idõjártával a hintalónak, s vendégség esetén még azt a középsõ diófaasztalt is ki lehessen húzni, megnyújtva tizenhat ember számára.” (A debreceni lunátikus – részlet) A kötet elbeszélései: Vándoroljatok ki! - Shirin - Az utolsó cigányország - A tengerszem tündére - A koldusgyermek - A hazajáró lélek - Kötél áztatva jó - Melyiket a kilenc közül? - Hogyan lett Dúl Mihály uramból Rácz János? - Százszorszépek - A csillagos szoba - Történetek egy ócska kastélyban - Kurbán bég - A huszti beteglátogatók - A debreceni kastély - Egy lengyel történet - A debreceni lunátikus - Ne hagyd magad! - A leaotungi emberkék - A béka - A férj kabátja ,