„Paddington ​nekem mindig teljesen valóságos létező volt, élőlény – és máig az is maradt. Két lábon áll mindig a tények talaján, ráadásul erős érzéke van jóhoz és rosszhoz. Olyannyira, hogy mikor kétségeim vannak, valami igazi gyakorlati kérdésben mi lenne helyes, mi helytelen, hozzá fordulok, megkérdezem. Az pedig, hogy igen sokan ugyanígy vannak vele – legfőbb, legszebb jutalmam. Egy fiú azt írta például, hogy a „Paddington” név mindenestül medvénkhez kapcsolódott a számára, így csak ámult és bámult, hogy egy pályaudvart és metróállomást is így hívnak. Egy apáca, csak úgy teljesen váratlanul, kórházból írt nekem – gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, azt hiszem –, megköszönve a sok boldog órát, melyet „Paddingtonnal tölthetett”. Medvénk nem kaphatott volna nagyobb dicséretet – meg is hatódhatott tőle. Mikor az első könyvet írtam, azt sem sejtettem, hogy életnagyságú bronz szobra lesz nevezett vasútállomáson. Talapzatára le-leülnek a népek, ott szendvicseznek, húzzák meg üvegeiket-flakonjaikat, beszélgetnek, nekitámaszkodnak medvémnek. Különös, de borzongatóan boldog érzés, hogy mikor én már rég nem leszek, az ő szobra ugyanott fog állni, ugyanily körülmények között. Remélem, gondolni fog majd rám.” Michael Bond

Kedves Olvasó, de jó, hogy megvagy! Éppen téged kerestelek hét mesén keresztül, hét cseppnyi varázslattal fuszerezett kalandon át. Lackóval együtt tanultam birkózni, aztán átkeltem vele a Csend-sivatagán, az Álmok taván és a Dzsungel-labirintuson, hogy rád találjak. Bejártam Talániát Merfikorral és Csirinkóval, és hiába állt utamba Szimaszil, mentem tovább. Téged kerestelek Zolkát kísérve apró tündérként a tükör túloldalán, aztán Lenke gogös szívében is utánad kutattam. Mendemondiában Ferkót követtem, Déván János urat és végül Minekist, a jámbor óriást, hogy megtaláljalak. De jó, hogy végre megvagy! Gyere, nézd meg! Mindent leírtam neked. A népmesék világát és hangulatát idézo történetek egytol egyig izgalmasak, humorosak, kedvesek, és természetesen mindegyikben a jó, az igazság gyozedelmeskedik. A varázslatról pedig köztudott, hogy minden cseppje gyógyír minden búra, bajra. 1. csepp – Lackó és a kaládrius madár 2. csepp – A sok és az elég 3. csepp – Zolka herceg és a tündérek 4. csepp – Gogös Lenke 5. csepp – A fatopán 6. csepp – A várúr kívánsága 7. csepp – Minekis, a jámbor óriás

A Kolduskirály és a Bölcs egy olyan történet, amely a bölcsesség megszerzésének titkáról szól. A közkedvelt Kolduskirály című mese kis főhősének kalandja. A Kolduskirály útra kel a messze földön híres bölcs felkeresésére, hogy választ kapjon azon kérdésére, hogy egy kicsi mókus miért pont tőle lop, holott ő a város legszegényebb embere. 

A vándorlása során találkozik egy mágussal, egy teknőssel és egy koldussal, akik felajánlják neki segítségünket, és cserébe nem kérnek mást csak annyit, hogy a király az ő kérdéseiket is tegye fel a Bölcsnek. 

A Kolduskirály a Bölcshöz érve szembesül azzal, hogy csupán három kérdése lehet. Szeretnéd megtudni, hogy kinek a kérdését hagyta ki végül és mit tanult a válaszokból?Olvasd el a mesét, válj te is bölcsebbé, így minden kérdésre fény derül!

Ez a háláról szóló könyv arra tanítja a gyerekeket, hogy mindenben a jót lássák meg. Dani elmeséli a napját Apának, és mindenről beszámol, ami vele történt. Bár Dani napja nem úgy sikerült, ahogy eltervezte, ő mégis jól érezte magát. Kiderül, hogy minden rossz helyzetben találhatunk jó dolgot is, és valamit, amiért hálásak lehetünk.

Mackó bácsi most újra felébredt hosszú, mély téli álmából: ismét előjön a rengeteg erdőből, megint vonatra ül, hajóra száll, járja az országot. Bájos butasága, no meg az arany szíve számos mulatságos kalandba keveri, amelyben bizony imposztor Róka Miska is sokszor ludas.