Hat évvel ezelőtt a Váry család idilli élete egyetlen hét alatt foszlott semmivé. A hétéves kislányukat elrabolták a családi nyaralóból, helyére pedig a hallgatás és a bűntudat költözött. Emese ugyan egy hétre rá előkerült – megkötözve, szemmel látható sérülés nélkül –, de az előtte mindig vidám, az állatokért rajongó gyermek soha többé nem nevetett, nem beszélt, semmi iránt sem érdeklődött, elvétve reagált, és állandó felügyeletre szorult. Az apja a munkába, az anyja a vallásba menekült, nővére, Anna pedig London drogokkal fűtött éjszakáiban próbálta elfojtani a lelkiismeret-furdalását: azon a napon neki kellett volna vigyáznia kishúgára.
Amikor Anna hazatér Londonból, valószínűtlen csoda fogadja: Emese „meggyógyult”. A sötét emlékek törlődtek, a család végre fellélegezhet. De az idill nem tart sokáig. Emese fokozatosan emlékezni kezd, bár maga sem tudja, mire. Az emlékei kuszák, érthetetlenek és valószerűtlenül horrorisztikusak. Anna mindeközben egy olyan nyomra bukkan, amely messzire vezet a rendőrségi akták világától.
A Vadak csemegéje nem csupán családregénybe oltott lélektani thriller a bűnről, a vezeklésről és az igazságszolgáltatásról, hanem szépirodalmi igényességgel megírt történet arról, hogy a szörnyek kivétel nélkül szörnyeket szülnek.
