Te jártál Pakisztánban? És milyen helyen laktál? Volt mit enni? Nem veszélyes? Tényleg kell oda vízum? Hogy tudtál kommunikálni a helyiekkel? Bátor vagy, én nem mernék oda menni! Ezer és egy ilyen párbeszédnek voltam fültanúja és elszenvedõje az utóbbi évtized utazásai után. De nemcsak Pakisztánnal, hanem a közeli Koszovóval és Albániával kapcsolatban is hasonló kérdések hangzottak el. Mindebbõl az derült ki számomra, hogy mi, magyarok viszonylag keveset utazunk. Vajon mi ennek az oka? Nincs rá pénzünk? Nincs elég szabadidõnk? Nem beszélünk nyelveket? Vagy egyszerûen csak nem merünk magunktól elindulni? Meggyõzõdésem, hogy sok esetben ez utóbbiról van szó. Keveset tudunk a világról, pedig minden információ a rendelkezésünkre áll…” Az Útikalauz modern nomádoknak hasznos tanácsokat és ötleteket ad mindenkinek, aki kedvet érez ahhoz, hogy nekivágjon az ismeretlennek. - Bevezetés kezdõknek… akik még nem szerveztek önállóan hosszabb utat. - Kézikönyv haladóknak… akik már utaztak ugyan, de nem jártak még ritkán látogatott tájakon. - Szórakoztató olvasmány profiknak, akik szívesen olvassák egy „hivatásos” világjáró történeteit, aki épp olyan otthonosan mozog a Balkánon és a Közel-Keleten, mint Fekete-Afrikában. Belényi Dániel az egyetemi nyári szünetek alatt kezdte a hátizsákozást, majd néhány éven belül hivatása lett a mindenféle helyeken való „esés-kelés”. Elõször 2001-ben vonatozott ki Nepálba, majd évekkel késõbb, immár több rutin birtokában a nehezebb úti célok kezdték érdekelni. Ezt követõen Afganisztánban, Szudánban, Guineában, Líbiában, Pakisztánban és Iránban edzõdött. Eleinte turistaként, majd újságíróként utazott, ma nemzetközi fejlesztéssel foglalkozik, így útiterveit fõként munkája alakítja.