Amikor a szerzõ a hatvanas években fiatal újságíróként csavarogni kezdett a világban, szükség volt még: meghívólevelekre, bürokratikus macerákra, de mindenekelõtt valami nagy-nagy szomjúságra a nagyvilág iránt. Zsuzsa máig megmaradt bohém világcsavargónak. Könnyedén váltogatja a kontinenseket, az évszakokat, és a jármûveket. Mindenre kíváncsi, mindent tudni akar, mindent megkóstol, és ami emléktárgyat lehet, meg is vásárol. Afrikában ugyanúgy feltalálja magát, mint Izlandon. Írásaiból megtanulhatjuk, hogyan érdemes világot látni: lelkesen, nyitottan, folyvást útra készen.