Utas és holdvilág

Vannak könyvek, amelyek nem elmesélnek, hanem visszahívnak valahová, ahol sosem jártunk, és mégis ismerősebb minden otthonnál. Szerb Antal regénye ilyen: egy nászút, amely félúton elfordul a jövőtől, és a múlt felé indul. Olasz városok rózsaszín derűje és sikátorok sötétje, ifjúkori játékok, amelyekből halálos komolyság lett, egy elveszett ház emléke, ahol az ember egyszer igazán önmaga volt. A Utas és holdvilág a nosztalgia regénye, a soha be nem teljesülő vágyódásé, amely minden szerelemnél erősebb, és a felnőttség kérdéséé: lehet-e megmaradni annak, akinek születtünk, vagy el kell fogadnunk, amivé a világ akar tenni minket. Ironikus és fájdalmasan gyengéd könyv a magyar próza egyik legszebb holdfényes éjszakájáról, amelyben az olvasó maga is utassá válik.