A törperakéta a Gyűrű felületétől huszonöt kilométeres távolságban, lassan lebegve úszott. Elöl púpszerű, homályossárga óriáshegyként tornyosult a Szaturnusz. Csillogó síkság borította, mely zöldes árnyalatú, vattaszerű homályba veszett… A rakéta alatt szögletes, széthasadozott sziklákból, apró kavicsokból és szikrázva villogó porból összevegyült, szívárványszínű szigetek vonultak szakadatlanul… A XXI. században játszódó regény egy fiatalember első űrutazásának állomásain vezeti végig az olvasót. Ellátogat azokra a bolygókra, amelyeket immár birtokba vett az ember, ám teremtő fantáziája további kutatásokra, új, veszélyes vállalkozásokra ösztönzi. Az ember meghódította a világűrt, de a társadalmi fejlődés terén még nem jutott olyan magas fokra, mint a technika és a tudomány területén…
A 22. század, az emberi civilizáció delelője. Megvalósult a csillagközi utazás csodája, és a galaxis benépesedett. A bolygók élik a maguk önálló életét, az egyetlen ellenőrző szerv a progresszoroké, akik a fejletlenebb kultúrák útját próbálják egyengetni. Makszim Kammerer, a zöldfülű szabad kutató a végtelent járja, újabb lakható, illetve lakott világok után kutatva. Amikor aztán egy űrbalesetet követően hajótörést szenved egy ismeretlen bolygón, egyáltalán nem biztos benne, hogy itt huzamosabb ideig elélhet az ember. Szétforgácsolódott birodalmacskák tengődnek az atomháború kínjait nyögő földjén, mindennaposak a mutációk, az eldugottabb vidékeken pedig még mindig a hajdani idők hadigépezetei szedik áldozataikat. Vajon sikerül-e újból egy néppé, szerves egésszé kovácsolni a pártoskodó kiskirályok által szédített tömegeket, vajon létrejöhet-e még működőképes társadalom a politika szörnyetegeinek meddővé vált harcterén? A Sztrugackij testvérek egykor mind nálunk, mind hazájukban betiltott regénye a világ SF-irodalmának igazi gyöngyszeme, és mondanivalója szerencsére (vagy sajnos) éppolyan időszerű, mint megírásakor. Ezt igazolja az is, hogy Oroszországban idén mutatták be kétrészes, monumentális filmváltozatát, amely talán idővel eljut a hazai mozikba is.”
Lev Abalkin Progresszor eltűnt. Utoljára a Szigetbirodalom politikai csatározásaiba keveredett bele, majd hazarendelték. Azóta valahol a Földön bújkál, de hogy a lelkiismerete elől, vagy egy idegen civilizáció sötét megbízását teljesíti, nem tudni. Csak egyvalaki találhatja meg: Makszim Kammerer, a KONBIZ-2 különleges ügynöke, aki valamikor maga is Progresszornak készült. Kammerer pályája kezdetén maga is megjárta a Szaraks bolygó birodalmainak intrikákkal terhes világát, ám Abalkin esete még őt is megoldhatatlannak látszó rejtéllyel szembesíti. Egyre inkább úgy tűnik, ez a nyomozás akár a józan eszébe kerülhet, sőt az életébe.
Két történet, két kísérlet a menekülésre egy halálos veszedelem elől. Az első színhelye a Szivárvány bolygó, amelyen tudósok kutatják a null-transzport titkát. Az utazásnak és a teherszállításnak ez a forradalmian új, instant módja jelentheti a kulcsot az egész galaxis meghódításához, ám az eljárás mellékhatásai egyelőre katasztrofálisak. Nem véletlen, hogy a tudóscsoport egy isten háta mögötti, lakatlan bolygót választott a kísérletek színhelyéül. Legutóbbi próbálkozásuk azonban olyan hatalmas energiákat szabadított el, amelyek akár az egész felszínről eltörölhetnek minden életet… és az evakuálásra sem elég idő, sem elegendő eszköz nincsen. A második történet idejére már az utazás mindennapos módjává vált a null-T, és fiatalok járják a kozmoszt, egyre újabb lakott világokat fedezve föl. Két ilyen felderítőt egy titokzatos harmadik férfi elvezet egy ismeretlen bolygóra, amelyet emberhez hasonló lények laknak egyfajta kora-feudális társadalmi berendezkedésben. A világ primitív technikai szintjéből csak egyvalami lóg ki: egy különös autósztráda-szerűség két hatalmas kráter között. Ezen a sztrádán anakronisztikusan modern járművek haladnak megállíthatatlanul, eltéríthetetlenül. A megmagyarázhatatlan, fejlett technika nem hagyja érintetlenül a bolygó társadalmát, és a földi látogatók riadtan ébrednek rá, hogy e távoli világban történelmük egyik legsötétebb időszaka készül megismételni önmagát.
A 22. század második felében a Föld ügynökei, a Progresszorok járják a lakott világokat, manipulációikkal egyengetve a primitívebb társadalmak útját a béke, az összefogás és a galaktikus szövetség felé. Amikor azonban az emberiség szülőbolygóján kerül sor olyan eseményekre, amelyek csakis külső beavatkozásra utalhatnak, pánikhangulat uralkodik el. A Föld biztonságáért felelős szervezet, a Konbiz–2 legjobb nyomozóit állítja rá az ügyre. Makszim Kammerer és Tojvo Glumov hamarosan arra a következtetésre jut, hogy a Vándorok rejtélyes szupercivilizációjának keze lehet a dologban, de vajon mi a céljuk az egésszel? Talán vetélytársat látnak a lendületesen fejlődő emberiségben, vagy fajunk szükségszerű továbbfejlődésének katalizátorai ők? Hová vezetnek a nyomozás szálai, és túlélheti-e a földi civilizáció, ha nyilvánosságra kerülnek a Nagy Felismerés részletei?
A Hiusz űrhajó-prototípus forradalmasíthatja az űrrepülést, korábban nem is álmodott lehetőségeket nyitva meg az emberiség előtt. Veszélyes első útjára olyan legénység kerestetik, amely minden nehézséggel bátran szembenéz. És összeáll a csapat: Jurkovszkij, Dauge, Krutyikov és Bikov – egyszer majd legendává válnak mindahányan. A feladat: a fotonhajtóművek bejáratása, valamint a Vénusz bolygó felderítése. Egy korábbi expedíció már odaveszett, de geológusuk, Tahmaszib Mehdi még jelentette egy mesésen gazdag nehézfém-lelőhely, az Urán Golkonda felfedezését. A tét tehát nem kevés: végtelen jólét és maguk a csillagok hullhatnak az emberiség ölébe, amennyiben a Hiusz sikerrel jár. Ha azonban nem… a társadalmi és technikai fejlődés megfeneklik, és a Föld sosem válik galaktikus birodalom központjává.
A Sztrugackij-életműsorozat új tagja a szerzőpárostól megszokott módon egy képzelt bolygón, a Pandórán játszódik. Csodálatos környezet, s dzsungel borítja szinte az egész kontinenst. A hatalmas fák koronái közül egy sziklaszirt magasodik ki, melyen földiek építették meg még anno kutatóállomásukat. Leonyid Gorbovszkij, a Bázis egyik dolgozója megszállottan kutatja azt a csodálatos élővilágot, mely alattuk van, s amely felé különös vágyódás húzza. Mégis, közben úgy érzi, valami készülőben van odalent. Valami nyugtalanítja, valami, ami látszólag csak az ő fantáziáját izgatja, mert társai eközben csak a kíváncsi turisták kalandvágyó igényeit próbálják kielégíteni. Valami véget fog vetni ennek a méltóságteljes nyugalomnak, mely a bolygót körülveszi… Emberek tűntek el odalent. Emberek vesztek oda. De a föntiek némelyike még reménykedik abban, hogy élnek, s bíznak visszatértükben. Sokszor a felderítők csapatainak tagjai látni vélnek néhány emberi alakot a dzsungel lepte térségben. De vajon ezek csak vágyálmok? Vagy illúzió? Esetleg veszedelmes élőlények? Melyik civilizáció tagjai érezhetik magukat biztonságban? Egymástól jön a fenyegetettség? Vagy netán valami sokkal nagyobb külső erő okozza ezt a fokozódó nyugtalanságot?
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
