Sokat gondolkoztam azon, hogy ide mit lenne a legjobb írni.

A verses kötetem négy csoportba soroltam. Dalszövegek, valódi versek elsőként. 

Majd jönnek a kétsorosok, ami nyilván, mint szerkezeti forma, nem az én találmányom. Nehéz műfaj, mivel önnönmagából fakadóan rövidek, így a címeknek maguknak is szervesen tartalommal kell bírniuk a versben foglalt két sorral.

Végül, az utolsó, negyedik csoportban szerepelnek a 'bindzsurgák', ami nem is tudom mit jelent. Egyszerűen így neveztem el őket. A kétsoros tömbhöz hasonlóan, itt is a saját humoromat próbáltam villogtatni.

Verseim soraiban fellelhetőek a hagyományos témák. Mint: fájdalom, élet-tapasztalat, szerelem, szabadság-tudat...

Ajánlom, tehát, mindazoknak, akik a mélyebb hangvételen túl elfogadják a viccesebb részeit is eme kiadványnak! Ugyanis, nekem azok is meghatározóan fontosak.

Gyorsan írtam is egy pár sort magának a kötetnek, amivel szintén ajánlom magam minden kedves olvasómnak. Íme:

Óda a verseskötetemhez

A probléma csak azért ilyen nagy,

Mert annyira vagy hülye, hogy már nem is vagy.

De megszült téged az a képzelet,

Mely nélküled már sokat szenvedett.

Tisztelettel; a szerző.