„Sokszor megkérdeztem magamat: Ki ez a hülye? − mármint én −, aki rajong a színészekért, a színházért, a régi pályatársakért, előadások emlékéért, találkozásokért színészként és nézőként egyaránt. Miközben nekem is megadatott, hogy az elmúlt ötven évet színpadon vagy tévékamerák előtt tölthettem – sok sikerrel, talán némi népszerűséggel a hátam mögött –, megmaradtam hivatásos rajongónak.”
Gálvölgyi János
Gálvölgyi János már gyerekként is megszállottan lelkesedett a színházért: szenvedélyes autogramgyűjtőként ünnepelt színészekkel elegyedett szóba a művészbejáróknál, betéve tudta a Pesti Műsorban megjelenő szereposztásokat, és rendszeres látogatója volt a Madách Színház előadásainak. Rajongása akkor is megmaradt, amikor már ő maga is országosan elismert színművész volt.
A HVG 360-on megjelent beszélgetések alapján készült könyvben, a Hivatásos rajongóban, Gálvölgyi János Kövesdi Péterrel beszélget a színházi élményeiről, szinkron- és tévés szerepeiről, a haknikról, a hajdanvolt nagy pályatársakról és a méltatlanul elfeledett epizódszereplőkről. Beszámol mestersége buktatóiról és szakmai barátságokról, csakúgy, mint az emlékezetesebb sértődésekről, konfliktusokról. Személyes történetei az egykori színházi, filmes és tévés világ magával ragadó hangulatát varázsolják elénk, méltó emléket állítva egy egész színészgenerációnak.
Ebben a kötetben Lauren Graham egy pillanatra megállítja az időt, és végignéz eddigi életén. Hangos nevetésre késztető történeteket mesél a gyerekkoráról, a karrierje beindításának időszakáról és arról, amikor évekkel később a Vásott szülők forgatásán a lakókocsijában ülve feltette magának a kérdést: „Te most… ööö… befutottál?”
Hogyan romlott meg a kapcsolatunk annyira, hogy már képtelenek vagyunk szót érteni egymással? Mi történt velünk? Mi ez az egész?
Hernádi Judit
Úgy éreztem, anya nem ért meg engem, és én sem értem őt. Hányszor kullogtam haza sírva a családi összejövetelekről! Hosszú időre beleragadtunk ebbe az állapotba, hiába próbálkoztunk mindketten, hogy megtaláljuk a hangot, és újra közel kerüljünk egymáshoz.
Tarján Zsófia
Anya és lánya, Hernádi Judit és Tarján Zsófia hosszú és göröngyös utat járt be együtt. Kapcsolatukat számos akadály nehezítette, ezeket hol együtt, hol külön küzdötték le. Hernádi Judit, az országszerte ismert színésznő lányának lenni eleve próbák sora elé állít egy gyereket – főleg, ha olyasvalakiről van szó, mint Zsófi, aki már kiskorától szintén művészi ambíciókat dédelgetett, és a Honeybeast frontembereként mára valóra is váltotta az álmait.
Hogyan néznek szembe együtt a múltjukkal? Miként dolgozzák fel közösen kapcsolatuk nehézségeit? Hogyan küzdenek meg a generációkon átívelő traumáikkal? Most végigkövethetjük ezt az utat, és feltárul előttünk életük jó néhány fontos állomása – eközben pedig tanulhatunk is valamit arról, hogyan lehet együtt túljutni a nehézségeken, közösen felülírni a régi rossz mintákat, egymást támogatva menni tovább, azzal az emberrel, aki a legjobban ismer minket a világon.
Salvatore Esposito a nagysikerű tévésorozattal, a Gomorrával vált híressé Genny Savastano szerepében. Sokan és sokszor találgatják, vajon ki rejtőzik valójában a hideg, könyörtelen arc mögött?
Talán olyasvalaki, aki maga is a bűn útját járta, és ezért olyan meggyőző Gennyként?
Esposito úgy döntött, elmondja a történetét, mert úgy véli, az ő sorsa épp elég különleges ahhoz, hogy ösztönzőleg hasson, különösen a fiataloknak szolgálhat például.
Salvatore egyszerű nápolyi családban nőtt fel, hamar munkába kellett állnia. Ellentétben sok kortársával, őt nem tudta elcsábítani a Camorra a "könnyű pénz" ígéretével. Ő amolyan igazi rendes srác volt, aki hisz a tanulásban és a munkában, talán pont azért, mert láthatta, milyen sorsra juthat az, aki a bűn útjára lép.
Aztán egyszer csak egy mindet elsöprő szenvedély támad fel benne a színjátszás iránt. Ekkor éppen a McDonald'snál dolgozott, lehetetlennek tűnt, hogy a hamburgeres fiúból valaha is színész legyen.
Hogyan lett végül híres színész?
Miként lett belőle Don Gennaro, a főnökök főnöke?
Ezt a nem mindennapi utat ismerhetjük meg a könyvből, amelynek legfontosabb üzenete, hogy az ember ne keressen kifogásokat, igenis kövesse az álmait, mert azok valóra válthatóak.
A Nem akartam főnök lenni ugyanakkor tisztelgés és főhajtás Nápoly előtt. A város előtt, amely annyit mindent adott neki, ahol jó a zene, kedves emberek élnek, és amelyet nem szabad kizárólag a Camorrával azonosítani.
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
