„Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi szemébe. Sokáig álltak így. Robin lassan elfordította a fejét. A szája szélén fájdalmas rándulás vibrált át. – Robin – suttogta a leány –, beszéljen õszintén... nem tudom... nem akarom hinni... Hogy szerette volna átkarolni a leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a menedékházban, amikor mint foglyot õrizte... És nem tette... nem tehette... – Robin – mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára tette. – Mit akar?... – kérdezte rekedten, türelmetlenül – nem mindegy, hogy mi az igaz? A Tigris fia vagyok! Tigrisvérem van. Kerülnöm kell, ha szeretek valakit! Minden õsöm rabló volt, és minden utódom rabló lenne... Tigris-vér folyik az ereimben! Menjen tõlem, Molly... Elátkozott, ha hozzám ér... Nézték egymást. És mindketten egy arcot láttak: a fél szemöldöke lepörkölve, macskabajusz, borostás áll... A Tigris vigyorgott rájuk. Az õs!”