A Tévedések vígjátékát, a szerepcserék, alaktévesztések lehetõségeit
fergeteges dramaturgiával kidolgozó korai Shakespeare-darabot 1591-re
datálja az irodalomtörténet. A színhely: a shakespeare-i módon
stilizált, antikizált Ephesus, ahová Syracusából vetõdik el a helybeli
Antipholus iker-alakmása# mindkettõ ifjú kereskedõ, s a házas és a
nõtlen, a módos és a vagyontalan ikerpár börleszkbe illõ módon cserélik
fel helyzetüket, szerelmeiket, sorsuk esélyeit. Az író már itt mesterien
ura a színpadi hatásoknak, az úr- és szolgapár kettõsében a fennköltebb
és alantasabb nyelvi és jellemkomikumot ellentételezve viszi a boldog
befejezésig a történetet. Ám épp fergeteges túlzásaival, a komikus
fantázia fokozó eszközeivel a késõbbi vígjátékok emberi bölcsességét,
mélységét is elõlegezi.
