Télapó váró mese. Ajánlott adagolás: ajándékosztás előtt egy órával feltenni. Egy pókocska és egy macska, nagy hó, sok-sok izgalom, barátság és varázslás kicsiknek és nagyoknak. „...Cicamica keserves sírásba kezdett, amit csak Manócska hallott sírásnak, a konyhában Mariska néni viszont éktelen miákolásnak. - Ugyan, Cicamica, ne itasd már az egereket! Majd kitalálunk valamit, mire jön a Télapó! - vigasztalta pajtását egyre nyugtalanabbul, mert nem igazán szeretett az előszobában tartózkodni. Kevés volt itt a bútor, hamar észrevették, s aztán megint jött a loholás, pucolás, rejtőzködés. Most is balsejtelme támadt, a konyha felől felerősdött a zaj. Mariska néni gyors léptekkel közeledett. - Jaj, ez a macska! - sóhajtozott- Elfelejtettem kiengedni... - motyogta, azzal kinyitotta az ajtót és mivel Cicamica nem mozdult, csak a miákolást hagyta abba a hirtelen hidegtől, ami az ajtón beáramlott, lábával finoman kisegítette macskáját a hatalmas hóba. Na, hát ez volt az, amire semmiképpen nem vágyott most Cicamica. Tessék! Most itt didereghet lábtörlőn, vagy jobb esetben a virágosládában, amíg újra kinyitja valaki az ajtót. Manócska remegve nézte a történteket. Tudta, Mariska néni őt is pillanatokon belül észre veszi. Hirtelen gondolt egyet, vett egy mély levegőt és teljes erővel futni kezdett. Csakhogy most nem fedezékbe, hanem egyenesen Mariska néni elé...”